Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
18 tiél; megszerezted tanítványaid hálás szeretetét és barátaidnak, pályatársaidnak, elöljáróidnak elismerését és tiszteletét. A szereteten felül redíthetetlen kötelességtudás űzött még betegséged nehéz óráiban is teljesíteni híven s mindvégig azokat a szentséges feladatokat, amelyeket reád bízott a te Istened tanítványaid, egyházunk és hazánk javára. Törhetetlen munkásság, mély és rendíthetetlen vallásos hit, tanítványaidnak aggódó, bölcs és igaz szeretete, valóban tiszta erkölcs vezérelte a te lelkedet. És ezek a fönséges erők kapcsolták be a te munkádat abba a lélekbe, amelynek ott, azok között az ősi falak között minden időben munkálkodnia kell; amely lélek kell, hogy teremtsen ennek a nemzetnek és ennek az egyháznak a természet rendje szerini elmúló nemzedékek felett mindig hívebb és jobb új nemzedékeket. Ott fog élni így emlékezeted a mi jobbjainknak emlékezetével s ami lelkedben nemes volt, annak földi élete is tovább folytatódik szerető és megértő tanítványaidnak lelkében. Mi hisszük és valljuk veled, hogy a lélek él és találkozunk. Menj hát, boldog hajó, s míg e boldogtalan földön mennydörög a vész viharja és inognak az ezeréves fundamentumok, s mint fekete hó, gyász és pusztulás hull alá a fellegekből az emberekre és véreső áztatja a mezőket: menj és vidd a megfáradt vándort az örökkévaló békesség vizein át színe elébe az egyedül változhatatlan Jóságnak, akinek térdein, aki meghalt is, él. Szeretett jó és hűséges munkatársunk, kedves barátunk, Isten veled I
