Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
50 Csak ekkor jutott eszünkbe arról gondolkozni, hogy kik is tűzték ki az oromra a nemzeti zászlót. Megtudtuk, hogy azok Varga és Szeremley jurátusok voltak és a kora reggeli órákban tűzték ki, elrejtvén a padlásajtó nagy lakatjának a kulcsát. Titokban a saját költségükön készíttették a zászlót. De úgy d. e. 9 óra után azt is megtudtuk, hogy a tanári kar — tekintve azt a veszélyt, mely a zászlókitűzésből a kollégiumra háromolhatik — mind a két jurátust elbocsátotta az iskola kötelékéből. Amint ezt mi akkori nyolcadik osztályosok megtudtuk, báró Bánffy Dezső kezdésére elhatároztuk, hogy ha a két jurátust véglegesen elbocsátják, akkor kilépünk a kollégiumból s Nagyenyedre megyünk maturizálni. A nyolcadik osztályban 30-an voltunk; ezek közül 23-an írtuk alá a kötelező iratot. Megjegyzem, hogy mi 8-ik osztályosok és a 7-ik osztályosok is az izgalom közepette ezen a délelőttön osztályainkba be sem léptünk. Délelőtt 11—12-ig az ifjúság által bálványozott Sámi László tanárnak lett volna a 8-ik osztályban magyar történelmi órája. Az iránta táplált tiszteletnél fogva az osztály rövidesen elhatározta, hogy további magatartásunk megbeszélése céljából is — küldött- ségileg felkérjük őt ennek az órának elengedésére. Az osztály egy része hirtelen összegyűlt a 21-es szobában, amiről én nem tudtam. Sorsot húztak, hogy ki menjen Sámi tanárhoz. Pár perc múlva gróf Bethlen Aurél jött a szobámba s értesített, hogy a sorsolásnál Héczey Lajosnak és e sorok Írójának neve jött ki. Mindjárt felmentünk a Sámi tanár lakására. A hallgatag természetű Héczey azt mondta, hogy én beszéljek. Ott találtuk Takács János igazgatótanárt, ki kitűnő jó hazafi, de kissé darabos modorú ember volt s amidőn kérelmünk előadásához kezdtem, kemény szavakkal reánk támadt s jól lepocskondiázott. Mi azonban vártuk a Sámi tanár válaszát, ki az előbb elhangzott dorgatorium után szeliden e szavakat intézte hozzánk : „Fiúk ! mondjátok meg osztálytársaitoknak, hogy március 15-ikének nagy történelmi jelentőségét ne úgy ünnepeljétek, hogy kötelességeiteket nem teljesítitek, hanem úgy, hogy kötélességteket megtegyétek. Tudjátok, hogy most épen a Rákóczi- korszaknál vagyunk. Tehát megtartom az órát és — okúljatok!“ Meg is jelentünk mindnyájan. Óra után szájról-szájra adatott, hogy az egész theologia, a 7. és 8-ik osztály 12 óra után gyűljön össze a „kis anditoriumba“. A tanári karnak előzetesen tudomására hozták a 8-ik osztály-
