Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
nak írásbeli kötelező megállapodását. Az ifjúság közt pedig (hogy mily forrásból ? — nem tudom) az a hír terjedt el, hogy — állítólag — a térparancsnok Takács János igazgató tanárt hivatalos iratban figyelmeztette, hogy a zászlót vonják be, mert máskülönben a kollégiumot bezárják. Ily izgalom közt vártunk a kis auditóriumban a tanári testületre. De nemcsak ők, hanem a thoologia tanárai is megjelentek. Elöl jött az imponáló és szigorú Bodola Péter püspök, utána Nagy Ferenc, a theologia igazgató tanára, Décsey, Hegedűs stb. tanárok s ezek után Takács vezetése alatt a kollégiumi tanártestület. Feszült figyelem közt beszélt előbb Nagy Ferenc s utána Takács János. Beszédeikben csillapítani akarták az ifjúságot; figyelmeztették, hogy a zászló becsületének elég van téve, ha az déli 12 óráig már ott lengett; figyelmeztették, hogy a felsőbb hatalom az egész kollégiumot bezárathatja stb. stb., tehát nyugodjanak bele, ha a tanári kar a zászlót bevonatja. „Nem nyugszunk bele!“ „Hát Vargával és Szeremleyvel mi lesz!“ — kiáltotta nehány hang. A gyűlés szétoszlott. A zászló fent lengett. A Farkas-utca egész nap tele volt urakkal, úrinőkkel, polgárokkal, az unitárius és róm. kath. főgimnázium tanulóival, a magunk minden osztálybeli tanulóival és sok hóstátival. Ezek közül kettő bejött a kapu alá s imígy bíztattak: „Ne féljenek a diák urak! Itt vagyunk mi is. Ha kell, segítjük mi magukat, csak izenjenek.“ Délután 3 órára az ifjúság a vegytani terembe hivatott össze újabb gyűlésre. A tanárokat ugyanis nagyon nyugtalanította a 8-ik osztály megállapodása. A gyűlésen Sárkány Ferenc tanár (volt 48-as honvéd) elnökölt. Oda kívánt hatni, hogy az ifjúság nyugodjék bele a zászló rögtöni bevonásába s ne ragadtassa magát meggondolatlanságokra ; a két jurátus ügye remélhetőleg simán fog megoldatni. Báró Bánffy Dezső volt az első szónok. Már akkor kipattant belőle csillogó magyar lelkének szikrája. Oly mélységes hazafias érzelemmel és tűzzel védelmezte a zászlóügyet s oly határozottan kívánta a két jurátus elbocsátásának visszavonását, hogy szavait az éljenzéstől már hallani sem lehetett. Utána gróf Bethlen János (8-ik osztályos) beszélt hasonló szellemben. Látszott a Sárkány arcán, hogy mily jól eshetett az ő honvéd-leikének az ifjak s az egész ifjúság magatartása. Az ifjúság kimondta, hogy a zászlót 24 órai lengés után maguk a jurátusok fogják bevonni s azután örök időkre a kollégium könyvtárában legyen elhelyezve. 4*
