Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
46 Dp. Incze Béni sípjánál. — Búcsúbeszéd. — A kollégium nevében mondotta Kovács Dezső igazgató. Kar-társaid, barátaid s a kollégium utolsó üdvözletével késleltetem még nehány percre boldog hajódnak elindulását. Itt állván sírod felett, mi is kérdezzük, mint a hazája földére megérkezett Odysseus, akinek köd borúit szemeire: Miféle ország, miféle határ ez? Talán valami messzelátszó sziget? Vagy csak valami előfok, mely a rögös földről a tengerbe nyúlik? Óhajtanám, hogy búcsúnk szavai ne törnék föl ismét a szív sebeit, amelyeknek égő ajkaira a hitnek balzsamát csak az imént csepegtették az egyház fölkent szolgái; hogy a fájdalom, amelynek tüzére az égnek szelíd harmata hullt, ne lobogjon fel újra. Nem, nem sziget a halál, amely elzárja tőlünk örökre azokat akiket elvesztettünk. Előfok az. amely a rögös földről a tengerbe nyúlik. A halál nem végét jelenti a jó és szép életnek, csupán mesgye az isteni gondviselés boldog tartományának határán, amelyen innen, ahol mi állunk, csupa gond, csupa harc, csupa fájdalom, tövisek és rögök világa, botlások és tévelygések, tülekedések és aggodalmak s kevés öröm halvány s hulládékony virágai. De az örökkévaló, boldog ország, amelyben élnie kell a léleknek : az ott van túl e mesgyén, ahova néma hajód indúl, kedves barátunk! Szebb és boldogabb az, mint a Homeros-látta boldog szigetek, lönségesebb, mint az Asphodelos-mező. A nemes és jól töltött élet után boldog országa az örökkévaló szépségeknek. Rövid életednek határán, hűséges munkatársunk, számbavesszük a te lelkednek tulajdonságait a búcsúnak e pillanatában s íme tanúbizonyságot teszünk róla, hogy azok között ott találtatnak az örökkévaló országnak kincsei. A sírok fölött és a sírokon túl, ahova bevilágít a hit fénye, mily nagyon megváltoznak a földi élet arányai! Sok, ami itt nagy, óhajtott, szép és drága, amott kicsinnyé, közömbössé, hitvánnyá és semmissé lesz: a világi sikerek fénye, a gazdagság csillogása, a hír. a dicsőség, a befolyás, az összeköttetések! Te ezek után nem törekedtél. Ifjúságod komoly munkában telt el; örök szépségeit kerested egy rég letűnt gyönyörű világnak,
