Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
27 oxigén, mert a tanár mondja és mert a könyvben úgy van. A nyelvtan tanítása csak úgy felel meg pedagógiai szerepének, ha törvényeit nemcsak hogy ellenőrizheti a tanuló, hanem ő maga vonja el a rendelkezésére álló nyelvi anyagból. A kis diák a gimnáziumba már a beszéd készségével lép, birtokában van az emberi társadalom legfontosabb alkotásának: a nyelvnek. De megbecsülni, értékelni ezt a legnemesebb kincsét az emberiségnek csak a nyelv- tudomány segítségével képes. Mégpedig ha erre az egyedül helyes grammatikatanítási módszerrel vezetjük reá. Ezen rávezetés közben sohasem szabad másra hivatkozzunk, mint a gyermekben már bizonyos fokban meglevő nyelvérzékre, melyet azon társadalmi közösség hatása fejlesztett ki benne, amelyben élt. A grammatikának épen az az előnye van bármely más disciplinával szemben, hogy adatait nem kell a mezőkről összekeresgélni vagy a gyűjteményekből az osztályba hordani, hanem azokat már minden kis diák magával hozza a szülői házból s belőlük maga tud levonni bizonyos törvényeket, ha a tanár vezetésével kellő csoportba rendezte azon adatokat, melyek az illető törvény érvényességét bizonyítják. így lesz a grammatika-tanítás a reflexió-fok fejlesztőjévé, legalkalmasabb módszerré abban, hogy „a tanulót az elvont gondolkodásba bevezesse.“1 Beszédhibáknál, főleg pedig a kis diáknak irodalmi nyelvre való szoktatásánál soha sem szabad a grammatikára hivatkoznunk, hogy ez vagy az azért nem jó, mert a grammatika máskép tanít. Nincs is igazunk. Tekintse a tanuló is a nyelvtudományt annak, a mi. A nyelvtudomány, mint minden más tudomány csak konstatál és magyaráz, nem törvényt szab. Mint a természettudomány sem kormányozza a természetet, hanem csak magyarázza. Mikor Vol- tairet olyan hibákra figyelmeztették, melyek ellenkeznek a grammatikával, azt felelte: „Az a grammatika baja!“ Minden nyelvjárás kifogástalan, tiszta magyar beszéd, de van egy alakja a magyar beszédnek, mely a müveitek nyelvévé, irodalmi köznyelvvé fejlődött a többi nyelvjárás alapján: a tájnyelvi sajátságok az irodalmi nyelvben stilisztikai szempont alatt vannak s bizonyos esetek kivételével stilisztikai hibák lehetnek. Nyelvi szempontból azonban a provinciálizmus soha sem hiba. 1 Kármán Mór: Az új tantervi utasításokban. V. ö. még Weszely Ödön : A modern pedagógia útjain. 34. 1.
