Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
28 Ha ilyenformán átlátja a tanuló, hogy a nyelv gyökerei mennyire a társadalomban gyökereznek, a grammatikáról való fogalmai is világosak lesznek. Belátja, hogy a nyelv nem a nyelvészek műve, hanem a társadalomé, tehát nyelvi változásokat sem az egyes tudósok, hanem az egész nyelvközösség szokása hozhat létre. Ez igen régi igazság, de hogy mennyire nem ment még át nálunk a laikusok köztudatáha, mutatja az újabban épen dilettáns helyről kiinduló törekvés a németből és franciából átvett latin eredetű szavak vissza-latinosítására.1 E törekvés arra irányúi, hogy mi ne modern embereknek nevezzük magunkat, hanem modernus embereknek, a négerek műveltségét pedig ne primitívnek, hanem primitivus műveltségnek ; január, február hónapnevek, melyeket minden magyar gyermek így tanul szinmagyar környezetétől, e törekvés szerint helytelenek, mert nem máj-1 és junt mondunk, hanem májust és júniust, tehát a helyes : januárius, februárius. De eltekintve attól, hogy ez az egész törekvés a fentemlített régi igazság nem ismerésén alapúi, keresztűlvihetetlen és logikátlan is. Mit csináljunk akkor a szláv útján átvett latin eredetű szókkal? Kérjünk a pincértől is egy pohár víz helyett egy bicarium vizet? Tehát minden nyelv az illető nemzet társadalmának terméke, melyben a nemzet egész élete, művelődésének foka, etnográfiai sajátsága, szóval az egész néplélek, a nemzeti szellem megnyilatkozik; vagyis mint a magyar szállóige tartja: nyelvében él a nemzet. A nyelvben nyilvánuló nemzeti szellem kidomborítására nem maradhatunk a leíró grammatika szűk korlátái közt. Weszely helyesen látja a különbséget a nyelvtudomány és grammatika között. A nyelvtudómány köre sokkal szélesebb s vizsgálata mélyebbre ható. A nyelvtudomány vizsgálja a nyelv egész életét, kutatja a jelenségek okait s összehasonlítja a különböző nyelvekben nyilvánuló jelenségeket, hogy így általánosabb törvényeket állapítson meg s így a jelenségeknek magyarázatát adja.“2 A leíró grammatika azonban a maga tisztán konstatáló módszerével egyedül nem alkalmas a nyelvben megnyilatkozó nemzeti szellemnek, az illető nép reflexióképességének kidomborítására. A magyar nyelvben megnyilatkozó nemzeti szellemet nem értjük eléggé a konstatáló grammatikából. A kifejező eljárás magyar módjának kidomborítására összehasonlítás szükséges egy másik, lehetőleg minél távolabb álló nyelv szer1 V. ö. Zolnai Gyula bíráló cikkét e törekvésről. Nyr. 1911. 2 Weszely Ö.: A modern pedagógia útjain : 317, 1.
