Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
2ß A nyelvtanításnak is két módja,van: az appercepciós és az asszociációs módszer.1 Az asszociációs módszer az anyanyelv s ma a modern nyelvek tanítási módszere, közönséges néven direkt módszer. Az appercepciós módszer a nem beszélt nyelveknek: a latinnak és görögnek tanítási módszere. Mindkét módszernek vannak előnyei a másikkal szemben. Az asszociációs módszer a beszéd mechanikus elsajátítása, természeténél fogva a nyelv szerkezetére nézve semmiféle tanulsággal összekötve nincs, csak a puszta formális készséget adja, hogy magyarul, németül, franciául magunkat kifejezzük. Ennek a módszernek máteriális értelemben van pedagógiai értéke, a reflexió-fok emelésére, az elvonóképesség fejlesztésére számbavehető befolyása nincs, de az élő nyelv elsajátítására ez a legtermészetesebb módszer. Az appercepciós módszerrel a nyelv tanulásával a nyelv szerkezetének, az etimológiának, jelentéstannak és mondattannak, az egész nyelv szellemének tudományos ismerete is egybe van kötve. A nyelvnek nem gépies, hanem tudatos ismerete jár az appercepciós nyelvtanítással.2 Természetes, hogy ennek a módszernek a formális képzésre, a reflexió-fok emelésére is befolyása van. Csak az a fontos, hogy a nyelv szerkezetére vonatkozó ismereteinket, tehát a grammatikát mindig magából a nyelvből vonjuk el, mert csakis így lehet a tanulás igazi megélés, így jöhet létre igazi appercepció. A középkori és a humánista latintanítás módszere nem igazi appercepciós módszer s sok része van abban, hogy a grammatika a köztudatban sokáig volt s még ma is széles körben félreismert disciplina: olyan tudomány, mely a beszéd képességének az elsajátítására vezet. A latin grammatika arra tanít, hogyan kell latinul beszélni, a magyar grammatika pedig arra, hogyan kell magyarul beszélni. Ennél veszedelmesebb, peda- gógiaellenesebb, sőt a tudományra kárhozatosabb felfogás alig gyökerezett meg valaha a köztudatban. Maga Spencer is így gondolkozik a nyelvtudományról, nem látja a különbséget nyelvtanítás és nyelvtantanítás közt. A nyelvtant nem szabad törvénykönyvnek tekinteni, mely a helyes beszédre vezet bennünket, törvényeit nem szabad dogmáknak nézni. „Ezt így meg így kell kifejezni, mert a nyelvtan ezt tanítja,“ ez ép olyan helytelen tanítás volna, mintha a tanúlónak azért kellene tudni, hogy a víz képlete két rész hidrogén és egy rész • 1 Wuudt: Asszociation und Apperzeption. 3 Th, Zielinsky: Die Antike und Wir, 18. s köv. 1.
