Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
25 ember, de a haszon tekintélye nemesbül azáltal, ha a reflexió-fok emelkedésével társadalmi, közös haszonná lesz. A legmagasabb reflexió-fokon azonban a tekintély, a legfőbb érték se nem az élvezet, se nem a haszon, hanem az igazság, a legszabadabb, legmagasabb abstrakcióra képes szellemnek, az igazi intelligenciának az eszménye. Az igaz, szép és jó három tekintélyének szeretete egyesül az ilyen szellemben. Ilyen reflexió-fokon állottak az emberiség legfőbb képviselői: a nagy emberek, a Galileik, Keplerek, Kantok stb. Nos, ennek a tekintélynek a tiszteletére tanít a többi tudománnyal a nyelvtudomány is. Még csak egy dolgot, mielőtt a közvetlenebb kifejtéshez fognék. A kivételek! Ostwaldnak és Spencernek is kedvenc vesszőparipája: hogyan lehet törvény vagy szabály kivételekkel. Sehogyan. Mint egyéb tudományban, a nyelvtudományban sincsenek kivételek a törvény alól. Amiket így neveznek, azoknak helyesebb nevük: megfejteden problémák, vagy egy régibb, de kiveszett nyelvképzö erő megkövesedett maradványai, vagy egy másik törvény kereszteződése. Minél kevesebb lesz a megfejteden nyelvi jelenségek száma, minél mélyebb lesz a nyelv mivoltába való betekintés, annál kevesebb lesz a kivétel. Problémája minden tudománynak s a nyelv- tudománynak is van, már pedig ez nem egyéb, mint egy helytelenül szabálynak nevezett megállapítás alól való kivétel, melynek a szellemben okozott hiányérzetszerü hatását hipotézisekkel, ezekkel az álpótlékokkal enyhítik ideig-óráig a tudósok. A tudományok orgánizmusa ismerő tényezőink összemüködé- sének kifejtése és magyarázata1 s a kutatás módszere sincs az egyes tudományokhoz kötve. Céljuk és módszerük ugyanaz, a különbség csak az elért álláspontban van. A nyelvtudománynak, mint a természettudománynak célja a megértés, mindenik tényeket állapít meg és magyaráz, megfelelő számú jelenségből törvényeket állít fel stb. Azonban a nyelvtudományról e tekintetben még ma is téves felfogás van a köztudatban elterjedve, mint erre Weszely is helyesen mutat reá.2 Ebben hibás a régebbi helytelen nyelvtanítási módszer, de hibás némely tanterv helytelen fogalmazása is.3 Van nyelvtanítás és van nyelvtantanítás : ennek a kettőnek a különbségét nem veszik figyelembe. 1 Böhm K.: Logika, 2., 77. 2 Weszely Ödön: A modern pedagógia útjain, 2., Bpest, 1910. 302. s köv. 1. 3 Lásd Weszely utalásait u. ott.
