Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
24 Lássuk most közelebbről, mit is mond Spencer. „Ha valami, úgymond, úgy a nyelvtanulás mozdítja elő leginkább a tekintély uralma előtt való meghódolást. Ezen szavaknak ez a jelentése, így szól a tanító vagy a szótár. Erre az esetre ez a szabály, ekként tanít a nyelvtan. S ezen útasítást oly készpénzül fogadja a növendék, amelyhez semmi kétség nem fér. A vitatást nem tűrő tanmodor irányában esze folytonos hódoltsági viszonyt vesz fel; aminek szükségképi következményéül utoljára hajlandóvá lesz az adottat minden vizsgálódás nélkül fogadni el“. A természettudomány igazságait azonban „mindenkinek szabadságában áll próbára tenni“, „sőt némely esetben a tanítvány egyenesen föl van híva saját következtetményének kivonására.“1 Hogy e fejtegetésben Spencer a nyelvészet és nyelvtanítás leghelytelenebb módját mutatja be, az kétségtelen. Ez a tanításmód a leghelyesebb mathematikai és természettudományi tanítással szemben természetesen terméketlen. De ép ily terméketlen a számtan és természettudomány helytelen tanítása is. Már pedig hogy azt is lehet rosszúl tanítani, azt Spencer sem vonhatja kétségbe.2 Aki a számtan és természet- tudomány tanításában tételeknek, felosztásoknak, nomenclaturák- nak, a könyv fejezeteinek betaníttatására szorítkoznék, annak a tanítása szintoly terméketlen lenne. Mindamellett ha az összes gimnáziumokban rosszúl tanítanák a reális tárgyakat, bizonyára nem az- lenne a legjobb megoldás, hogy tehát ezeket kidobjuk a gimnáziumi disciplinák közűi. Ami pedig azt illeti, hogy a nyelvtudománnyal való foglalkozás tekintélytiszteletre tanít, ez igaz, bár nem oly értelemben, mint Spencer hiszi, mert a tőle bemutatott tanítás erre sem tanít. De kell is, hogy tanítson, ha igazi tanítás és igazi tudomány akar lenni. Mint ahogy tanít erre a mathematika is, meg a természettudomány is. Hiszen minden ember előtt van valami tekintély, valami érték, valami eszmény, amely után halad. Az emberi életben, a társada- dalomban a tekintély, az érték az a központ, mely körül cselekvéseink forognak. De ez a tekintély a különböző reflexié-fokokon más és más. Aki előtt az élv, a gyomor kielégítése a legfőbb érték, a legfőbb tekintély, az a legalacsonyabb reflexió-fokon áll. Van, aki a maga hasznának helyezi alá minden cselekvését, aki előtt a maga hatalma a legfőbb érték. Ez már magasabb reflexiójú 1 Spencer: Értelmi stb. nevelés. 55. 1. 2 Paulsen: Humanizmus u. Realizmus, Rein enc, IV. 450. *
