Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
16 emelkedve eligazodhatunk az élet útvesztői között a magunk keskeny ösvényén. S ehhez az állásponthoz kizárólag a reális nevelés útján emelkedhetnénk? „Az embernek tulajdonképeni feladatát, — mondja Paulsen, — nem a természethez, hanem emberi környezetéhez való viszonya határozza meg. Az állat a természetben él, élete természeti processzus.“ „Az ember mint állati lény szintén a természetben él; de mint ember, mint eszes lény a történelemben él. Életének valódi tartalma nem vegetativ-állati tevékenységében van, az csak alap a tulajdonképeni tartalom kifejlődéséhez.“1 Az ember életfeladatának felismerésére szerinte jobban segítenek a humanizmus, mint a realizmus disciplinái.2 Spencerrel szemben Goethe szavaira hivatkozik: „Az ember legfontosabb tanulmánya mindig az ember marad.“ A mai neveléstudomány másik kiváló képviselője, Rein szintén kedvezőtlennek tartja a gimnázium eszményére a természettudományok túltengését s ä kor erős reálisz- tikus áramlatát.3 Míg Spencer főkép didaktikai szempontból nyilatkozik a nyelv- tudomány, irodalmi tanulmány és történet ellen, noha rendszerében sem találjuk meg e tudományokat, addig Ostwald a tudományok köréből ezeket mint „játékokat“ zárja ki. „A tudomány általában — szerinte, — a bekövetkező folyamatok előrelátása, mely ismétlődhető események részleteinek ismeretén alapúi.4 Egyetlen próbája „a gyakorlati jóslásra való alkalmazhatóság.“5 Nem méltó a tudományhoz az az elterjedt nézet, hogy önmagáért művelik; a tudományt kizárólag emberi célért művelik: az élet fenntartásáért, fokozásáért, szóval a boldogságért. Amit nem ezért müveinek, az nem tudomány, hanem játék.;“0 Tudomány szerinte csak a természettudomány, „mert amiképen a természeten kívül semmi sincs, azonképen a természettudományokon kívül sincs egyéb tudomány.“7 A történet és nyelvtudomány pl., mivel nem szolgálják a tudomány fent kifejtett célját, nem is tudományok.8 1 Fr. Pauisen : Humanismus und Realismus. Rein id. enciklopédiája. IV.: 448. 2 Paulsen az id. mű IV.: 449. lapján. V. ö. még tőle : Pädagogik. Stuttgart u. Berlin, 1911. 381—382. 1. 3 W. Rein: Pädagogik. Leipzig, Göschen. 1902. 36. 1. 4 W. Ostwald : Grundrisz der Naturphilosophie. Leipzig, Reclam. 20. 1. 5 Ostwald : A tudomány. (Ford, Kelen Ferenc) Modern Ktár 106. : 11. ß U.-az; Grundrisz d. Naturphil., 22. 1. és A tudomány 23. 1. 7 Ostwald: A tudomány: 12. 1. 8 Ostwald : Grundr. 22 : A tudomány : 12. 1.
