Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
Megnyitó beszéd. 1912. szeptember 6-án, a tanárbeiktató ünnepéllyel kapcsolatosan tartott megnyitó ünnepen elmondotta Kovécs Dezső igazgató. Méltóságos püspök úr, mélyen tisztelt közönség, kedves ifjúság! Egy évvel ezelőtt, ezen a helyen, az iskolai év megnyitása alkalmával egyetemes anyaszentegyházunknak egy nagy emberéről, kidőlt hatalmas oszlopáról, báró Bánffy Dezsőről emlékezvén, az ő törhetetlen buzgalmából, nagy erejéből, életének nagy példájából öregbítettük buzgalmunkat és növeltük erőnket. Az emlékezés adóját róván le az elhunyt érdemei iránt, a múltból a jövőre kerestünk akkor magunknak erőt és irányt. Ma, az új iskolai esztendő ünnepi megnyitásán új munkásait avatjuk be azoknak az eszményeknek, amelyekért ő hatalmas erejét nemes szívvel áldozta. S mint akkor, ma is a jövőre tekint szemünk. Erdélyi református egyházkerületünk 1911. évi novemberi közgyűlése tanári karunk s elöljáróságunk egyhangú felterjesztésére rendes tanáraink sorába választotta dr. Széli Kálmán és Joó József helyettes tanárainkat, akiket rendes tanári székükbe ünnepélyesen a mai napon iktatunk be. Ugyancsak a tanári kar és az elöljáróság egyhangú jelölésére és a méltóságos igazgatótanács felterjesztésére három éven keresztül kipróbált buzgóságú helyettes tanárunkat, Csűri Bálintot, aug. 2-án kelt elhatározásával a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr rendes tanáraink sorába nevezte ki. Rajtuk kívül, akiket már kipróbált hűség, munkaszeretet és buzgalom köt szeretett intézetünkhöz, új munkatársainkéi üdvözlöm Boda Béla helyettes, dr. Kenessey Kálmán gyakorló és Kövendy Károly internátusi segédfelügyelő tanártársainkat, valamint elemi iskolánk tanítói sorában Bartha Sándor tanító- társunkat. II.
