Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

7

Nagy Jenő kartársunkat elöljáróságunk, saját kérelmére, buzgó szolgálatainak méltányló elismerése és meleg köszöneté mellett fölmentvén a négy éven át híven betöltött internátusi felügyelői fárasztó tiszt alól, erre a helyre egyhangú bizalommal szintén kipróbált ifjú munkatársunkat, Mokkái Ernőt állította.

Legyenek mindnyájan üdvözölve e szentelt hajlék békés lakói közt, új munkakörükben. Ifjúságuk s erejük láttára szép jövendő reménységei kelnek a régi munkások szivében.

Legyen az út, amelyre most léptek, a sikernek, a lelkiismeretesen végzett munka nyugalmának boldog útja. Legyen kísérőjük rajta a tanítványok hosszú sorának hálás szeretető.

Tisztelettel üdvözlöm iskolánk nevében a inéit, igazgatótanács képviseletét s élén a méltóságos és főtiszteletü püspök urat. Óhajtott megjelenésükkel ünnepünknek egyetemes egyházi jelentőséget adnak s iskolánkat mély hálára kötelezték.

Köszönetét mondok megjelenésükért a kolozsvári testvérintézetek képviselőinek is, akik itten való megjelenésükkel csak újabb bizonyságot tettek arról a testvéri egyetértésről, amellyel magyar nemzeti műveltségűnket együtt szolgáljuk.

Az új iskolai esztendőt 428 gimnáziumi és 167 elemi iskolai tanítvánnyal nyitjuk meg. E nagy és folyton növekvő szám nagy és súlyos gondokat ró mindnyájunkra; de azt is jelenti, hogy a szülők, a társadalom bizalma kiséri munkánkat. S ebből a bizalomból mi új erőt merítünk az idők kívánságai szerint folyton sokasodó tanári munkának végzésére.

Valahányszor új iskolai évet megnyitni egybegyülckcziink itt, e megszokott régi falak között s végigtekintünk tanítványaink seregén, a reménységnek és az aggodalomnak érzelmei szállják meg a szivünket.

Úgy érezzük magunkat, mint a szántóvető ember a míves nap reggelén.

Felvirradván a dologtevö nap, a szántóvető ember kimegyen földjéhez s mielőtt belebocsátja ekéjét az első barázdába, tekintete végigjárja a megmunkálásra váró szántóföldet. És a szive mélyéből új gondok és új reménységek bús-édes sóhajtása száll fel. Lesz-e elég ereje a megművelésre ? Vájjon a föld, a mag, a becsületes munka meghozza-e a termést? Nem jön-e fagy, szélvész, kártevő rozsda, jég? Kalászba szökken s megérik-e az elvetett mag? Vadvizek árja nem veri-e föl?