Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
5 sédét, lássuk abban, hogy a tanítás munkásaiul hívtál el, hogy a sikertelenség, hálátlanság, amellyel pályánkon annyiszor találkozunk, kedvünket ne szegje, el ne csiiggesszen ; sőt inkább szüntelen buzdítson, lelkesítsen a tanításban is fenséges eszményképünk, az úr Jézus Krisztus példája, aki életét is kész volt feláldozni nyájának juhaiért. Add nekünk a szerétéinek lelkét, amely hosszútűrő, nem keresi csak a maga hasznát, amely mindeneket clfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél és soha el nem fogy. Add a te lelkedet kiváltképen a te ifjú szolgáidnak, iskolánk új munkásainak. Hadd lebegjen szüntelen szemük előtt a fenséges cél, amelyet munkálni szent kötelességüknek kell ismerniük: anya- szentegyházunk, hazánk nagysága, dicsősége; oly cél, amelyre feltenni életünket nagy s dicső dolog. Oh jövel, Szentlélek Úristen, légy segítségül minekünk, hogy munkánk végén hálatelt szívvel mondjuk el: Áldott az Űr, a mi Istenünk; magasztaltassék fel az ő neve mostantól fogva mindörökké! Ámen.
