Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

76 talatait érvényesíthesse. Konstantinápolyban a szultán hosszabb kihallgatáson fogadta és az Ozmán-rend nagy csillagával tüntette ki. Azután sorra a tekintélyesebb magyar ipartelepeket és keres­kedelmi gócpontokat látogatta meg. Mindenütt gazdag tapasztala­tokat szerzett a hiányokról s kereshette a bajok orvoslásának esz­közeit. Az 1900. évi állami költségvetés tárgyalásánál már teljes és részletes képét adta annak a fényes programmnak, mely egyszer­smind Magyarország ipari és kereskedelmi felvirágzását tartalmazta. Három évi minisztersége alatt meg is valósított annyit az előter­jesztett javaslataiból, amennyit csak lehetséges volt az idő rövidsége s a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök mellett. De a gazdag eredmények niellett még gazdagabb az az előkészített anyag, melyet 1902. március 4-én történt lemondása alkalmával utódának átadott. A király teljes elismerésének kifejezésével s az I. osztályú vaskorona- rend adományozásával járó kitüntetéssel fogadta el lemondását. Nem szívesen vállalta három év előtt a kereskedelmi miniszteri tárcát, mert tanulmányai s múltja inkább predesztinálták a pézügy- miniszterábgre s talán azon a téren még fényesebb eredményeket érhetett volna el, mint így, az ország érdekében vállalt munkában. S nem szívesen vált meg attól a tárcától, melyen bárom év alatt szép terveinek csak egy részét valósíthatta meg, de annál több volt folyamatban előkészítés alatt s még több élt agyában, melyeknek megvalósítása alig megálmodható szép jövőt biztosított volna Magyar- országnak ipari és kereskedelmi fejlődés tekintetében. A miniszter­ség vállalása is önzetlen áldozat volt az ö részéről, a miniszterség­től való megválása is az ország érdekének hozott áldozat volt legszebb tervei megvalósításának küszöbén. Minisztersége után három évig még hasznos és tevékeny poli­tikai működést fejtett ki a képviselőházban, mig az 1905-ik évi általános választáson, mikor a szabadelvű párt nagy kisebbségben maradt s ennek következtében meg is semmisült, Hegedűs Sándor is elvesztette kolozsvári mandátumát. Nem kapta meg a szavaza­tok többségét Kolozsvárt, abban a városban, melyet mint szülő­városát mindig kitüntetett szeretetével, ragaszkodásával s bálája mindennemű kézzel fogható jeleivel is. Melyért áldozott, ha kellett anyagilag, melyben 20 év alatt nem -volt jótékony intézet, nem volt hasznos társadalmi mozgalom, hogy Hegedűs Sándor gazdag hozzájárulásával ki ne vette volna részét. Kisebbségben maradt abban a városban, melynek gyors emelkedésében összes polgárai

Next

/
Oldalképek
Tartalom