Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
77 közül Hegedűs Sándornak volt legtöbb része. Azután nem is vállalt képviselői mandátumot. Nemsokára tagja lett a főrendiháznak, mint református egyházkerületi főgondnok, a delegációnak is tagja lett a főrendiház részéről, de politikával ezután kevésbbé foglalkozott, azoknak a közgazdasági intézményeknek is csak egy részénél vállalt ismét munkát, melyektől miniszterré kineveztetése alkalmával vált meg; ezután ideje javarészét közgazdasági tanulmányainak szentelte s fokozottan folytatta azt az áldásos honépítő munkát, melyet fáradhatatlan egyházi működésével s buzgó munkálkodásával már kora fiatalságában kezdett meg s szakadatlanul folytatott egész élete végpercéig, akár mint író, akár mint teljesen igénybevett miniszter, akár mint politikus és közgazdasági szaktudós. Vallásos lelkűidét, s a nevelésben követett hitvallását jellemzi a dunántúli egyházkarületi főgondnoki szék elfoglalása alkalmával tett következő nyilatkozata: „Arra kell törekednünk, hogy az ifjú még férfikorában is, és az asszony egész élete pályáján a vallási tanok hatása alatt álljon, mert akkor családi életében sokkal boldogabb lesz és akkor kötelességét az egyház iránt is sokkal jobban teljesíti, mert a hitben erős és az erkölcsiségben tiszta egyének a legnagyobb erői és ékességei nemcsak az egyháznak, hanem a hazának is.“ Ö egész életével tanúságot tett arról, hogy nemcsak jó talajba hullottak szivében azok az erkölcsi és vallásos tanítások, melyekben része volt a szülői házban és az iskolában, hanem virítottak, virágoztak az elhullott magok és az anyaszentegyháznak sokszorosan jutalmazó gyümölcsöket teremtek. Már kora fiatalságában mint presbiter tevékeny részt vett a budapesti ref. egyház ügyeinek igazgatásában, később főgondnoka lett ennek a legelső magyar református egyházközségnek, a duna- melléki egyházkerületnek világi főjegyzője s 1902-ben a dunántúli református egyházkerület a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazta buzgó munkásságát, midőn egyházkerületi főgondnokává választotta. Erdélyi református egyházkerületünk közgyűlésének 1891-től mint kolozsvári egyházmegyei képviselő, később mint fogarasi főgondnok volt tagja s mikor csak tehette, részt is vett a közgyűléseken. Néhányszor, ha halaszthatatlan hivatalos ügyei gátolták a közgyűlésen való megjelenésben s ki kellett mentenie távolmaradását, mint némi tréfával írá, önmagára szab ki büntetést a távolmaradásért s 100 írt, máskor 50 frt adományt küld az egyházkerületi özvegy- árvái gyámintézet javára. 1891-ben az egyházkerületi főjegyzőhöz
