Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
44 A múlt század negyvenes éveiben az ügyvédség nehéz kenyér- kereset volt Kolozsvárt. Az igazságszolgáltatás a vármegyék kezén volt s igen sokszor rövid utón, ügyvédek nélkül hozta meg Ítéleteit a biróság. Leginkább az uradalmak perei s ügyeik vitele biztosította a megélhetést azoknak a prókátoroknak, akik elég szerencsések voltak, hogy uradalmakkal állottak összeköttetésben. Hegedűs Sándor atyja, Péter, a gróf Vass Tamás gazdatisztje volt s így hamar megnyerte atyja érdemeiért a Vass-birtokok érdekeinek képviseletét, ami megélhetését biztosította. Az anyagi gondok terén némi könnyebbülése közben legnagyobb gondja maradt beteges kis fiacskájának ápolása, nevelése, az édes anyai szeretet pótlása. Nehány évi mély gyászban töltött özvegység után megismerkedett Váradv János ügyvéd leányával, Annával, ki kölcsönösen érzett mély rokonszenv alapján vállalkozott arra, hogy az árvának édes anyja s az atyának hűséges élettársa, az élet küzdelmeiben osztályosa lesz. Feladatának úgy felelt meg, hogy az alatt a 20 év alatt, míg a halál el nem választotta őket, igazán boldoggá tette férjét s családjának minden tagját azzal a jó leikével, meleg szeretőiével, nagy munkásságával, vallásos lelkületével, mely lényét jellemezte. Ismét a csendes és boldog élet, a megelégedettség ütött tanyát a nemrég gyásszal telt lakásban, ismét megjött az anyai szeretet melegében a kis fiú életkedve s mikor 1847. április 22-én Sándorban még kis testvérkét is kapott a gyermek, koravén, álmadozó fejecskéje ismét megismerte a mosolyt s az örömet. Még másik testvérkéjét is megérte, a következő évben született Istvánt, de vele már nem játszadozhatott, mert a gondos ápolás, a meleg szeretet sem tarthatta meg az életnek. De jöttek a családra az élet többi megpróbáltatásai. 1849-ben s azután minden gyanús volt az új kormánynak, ami magyar s mind ellensége a jogrendnek, aki nem hizeleg, nem tolja a kormány szekerét. Hegedűs, ki 1848-ban a kolozsvári polgárság által alakított oltalmi bizottmány jegyzője volt s a szabadságharcban mint hadbíró vett részt, mind több-több zaklatásnak volt kitéve, az új németnyelvű törvénykezés is idegen volt előtte, vágyott el az új civilizáció elől, inkább a természet ölére kívánkozott, ahol nem kell lépten-nyomon az árulóktól, kémektől rettegnie s ahol családja életét s megélhetését is jobban tudja biztosítani. Kapóra jött gróf Gyulay Lajos ajánlata, aki a gróf Vass-családtól használatában volt szentgotthárdi birtokok kezelésére meghívta. Kiköltözött az
