Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

* . • • ' •• , ■ • ' . ' •• • . ' ' ‘ t

•+ 1

45

egész család Szentgotthárdra s egy hosszú évtizedet töltött a természet ölén a gazdálkodás örömeiben s áldásaiban elmerülve. Ott született a család első leánya, a haza szomorú sorsáért aggódó s elbagyatottság érzetével küzdő családhoz evangéliumi izenotként jövő Nina; azután Lajos, Béla s később Ilka születése örvendeztette meg a családot.

Nemsokára a nagyobb fiúk taníttatásáról kellett gondoskodni s akkor a két fiú, Sándor és István, beköltöztek a jó nagynénéhez, Várady Zsuzsához, kinek férje, Stöger Béla, a művésziélek egész hevével ragaszkodott neje családjához s szívesen vette fel a két fiú gondját. Itt laktak a fiúk évekig a Stöger Béla királyutcai lakásán, a Herepei esperes házában, a templom s kollégium közelében.

Sándor 1854. szemptemberében, István egy évvel később lépett be a kolozsvári kollégium első elemi osztályába. 1855. óta a két fiú egymásra is volt utalva, mert 12 éven keresztül a kollégiumban együtt kellett osztozniok jóban, rosszban, de ritka nagy testvéri szeretettől is összefűzve, elválhatatlanok voltak. Közös magán tanítójuk, Keresztes Nándor, több éven át velük ment vakációzni Szentgotthárdra s olyankor a szerető szülők, a szépen növekedő kis testvérkék körében a természet kincseit, a zöld erdő, a sík mező, a bőven termő gyümölcsös kert, a ház előtt virágzó éden gyönyöreit élvezték.

Az édes atya nem sokáig maradt gazdatiszt a grófi birtokon, hanem rövid időn bérbe vette az egészet s a szerencsés gazdálkodás nemcsak családja szükségleteinek fedezésére, hanem némi megtakarításra is képessé tette. Néhány év alatt maga is szerezhetett mintegy 80—100 holdnyi birtokot s gazdasági felszerelésekben, marhákban növekedő vagyona mind közelebb hozta az óhajtott függetlenséget. Végre az alkotmánynak 1861-iki csalóka derengése felvetette a Kolozsvárra visszaköltözés eszméjét. Attól kezdve a családnak egyetlen vágya, törekvése a beköltözés. Nemcsak a vágy, hanem a két nagyobb fiú után növekedő többi kis testvér taníttatásának szüksége is mintegy kényszerítőleg folyt be arra, hogy már a 60-as évek első felében Kolozsvárra költözzék az egész család. Akkor vette Hegedűs Sándor a kismester-utcai házat, mely ma is a család, az utódok birtokában van. Ismét felvette az ügyvédi foglalkozás fonalát s elég kedvező anyagi helyzetben, boldog életet éltek. A gyermekek virulóan növekedtek, csak a harmadik fiú, Lajos okozott