Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

Hegedűs Sándor emlékezete.

Irta ós 1913. június 15-én, a Hegedűs Sándor emlékezetére tartott ünnepen felolvasta: dr. Sárkány Lajos.

Kollégiumunk ősi Jószelleme! Adj erőt méltatlan szolgád karjaiba, hogy Pantheonod számára emlékművet alkothasson igaz tanítványodnak: Hegedűs Sándornak! Nem az ország számára készül e szerény emlékmű, hisz a Magyar Tudományos Akadémia a nagy alakhoz méltó művész emlékbeszédével örökíttette meg egyik legmunkásabb tagja emlékezetét; az életrajzok százai hirdetik az utókornak áldásos működését, de e kollégium is büszke arra, hogy méltán illesztheti nagyjai közé, a családi és iskolai élet szerény keretébe foglalva, megdicsöült fiának ezt az igénytelen emlékművét.

Nem néptelen ez a kollégiumi Pantheon, nem szűkölködik lelkesítő, szivet-lelket nemesítő alakok képeiben: a nagy alapító Bethlen Gábor, Loránthfi Zsuzsánna, a Teleki-, Bethlen- és Bánffy- családok kimagasló alakjai mellett Apácai Cseri János emlékezete egyik dicsősége a kollégiumnak, melyet 1656-iki évnyitó beszédében ő maga alkotott s melyet mesteri kézzel Hegedűs István tett köz- kincsesé, de Méhes György és Méhes Sámuel, Nagy Péter, Gyulai Pál, Takács János, Sámi László és a kollégium más jeles munkásainak hosszú sora ékesíti a kollégium történetét.

Nemes ifjúság! A csiiggedés óráiban, a reménytelenség pillanataiban vessetek néha egy-egy pillantást e Pantheon dicső alakjaira. Ott látjátok a nagy fejedelmeket, kik bölcs előrelátással megvetették alapjait - protestáns iskolák alapításával s jövőjük biztosításával — az örökké élő magyar hazának, fészkeket építettek a szabadság mindig meg-megújuló madarainak, beplántálták a porából újra meg újra megelevenedő Phönixet.

Tekintsetek a kollégium jól levőinek, kurátorainak s profesz- szorainak maradandó nyomot hagyó munkásságára, nézzétek azokat