Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
36 való beleolvadás útját, eggyé lett az örökértékkel s most már ha meghal is, örökké él. Vájjon a Luther élménye ugyanaz volt-e, ami a Jézusé ? Valószínű, hogy nem. Épen mert a vallás minden egyénnek saját benső megélése, azért van minden ember vallásának külön, sajátos jellege. De egy dologban mégis egy minden igaz vallás: abban, hogy a saját maga szemléletére forduló szellem önmagának értékét egy magasabb érték részéül ismeri fél s ebben megnyugvást talál. Ebben a lutheri élmény teljesen egy a jézusi élménnyel s ez a keresztyén vallás lényege és örökértéke. Ezt a középkor nem értette meg, de a reformáció újra megtanította reá az emberiséget. Ez tehát a reformáció vallási mozgalmának egyetemes értéke. A Luther élettörténetében nincs egyéb keresni valója a történelemnek. Ö vallási reformátor volt s amit. egyebet is tett, az mind vallási élményéből fakadt. A reformációnak mélyreható társadalmi. politikai, művelődési következményei is lettek, sőt előállásának is voltak ilyen mozgatói, mindez azonban nem volt Luthernek tudatos ténye. Jézus sem akart társadalmi forradalmat, sem politikai változásokat, mégis lett ilyen hatása is a kéresztyénségnek. Mert ha az emberiség az értékelésnek egy más, magasabb fokára emelkedik, ezen értékelési fokhoz igazodik minden, amit egyesek és társadalmak tesznek. A világtörténelem nem egyéb, mint az értékeknek cselekedetek által való reálizálása. * * * De hát miért szabadságünnep október 31-ike ? Az elmondottak után ez már alig szőrűi magyarázatra. Sem Jézusnak, sem Luthernek vallási élménye nem lett volna lehetséges, ha a lelket megkötő és lenyűgöző békókat le nem rázták volna. Épen ez volt az első cselekedetük. Luther nem tudott megnyugvást találni addig, amíg az egyház parancsa szerint kereste az üdvösséget. E parancsok voltak az ő lelkének békói. Ezektől kellett szabaddá tennie a lelkét, hogy szárnyalhasson az örökkévalóság felé! A zsidók vallási felfogása és társadalmi rendje épen úgy nem engedte meg a lélek szabadon szárnyalását, mint a középkor keresztyén egyháza. Mindkettő azt követelte az emberi lélektől, hogy tőle idegen, általa meg nem élt s így meg sem értett rendszabályokba törje bele magát s ezek határai között találjon megnyugvást. Az egyéniség szabad érvényesítését bűnnek bélyegezte, mert nem birta megérteni, hogy
