Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
37 a vallás nőm a tömegek által gyakorolt kultuszokban, hanem az egyénnek magába mélyedésében áll. Ez a magába mélyedés intézményes korlátok, tanrendszerek, előírt szertartások között nem történhetik meg, csak szabadon, a saját maga útján. A léleknek ez a szabadsága nem cél, nem maga a tökéletesség, csak az a forma. amelyben egyedül valósulhat meg a szellem öntevékenysége. Nemcsak a vallásos életben, hanem a tudományban, művészetben, iparban és minden más emberi munkában egyaránt. A jóban úgy, mint a rosszban. Igen, a rosszban is! De ne feledjük, hogy a szabadság nem korlátlanság, nem féktelenség, mert ilyet egyáltalán nem ismer a természet rendje. Nem szabad ismernie a társadalom rendjének se. A szabadság élvezete egy súlyos terhet ró az emberre: az erkölcsi felelősség terhét. Aki szabadon érvényesítheti lelki sugallatát, az Isten és ember előtt felelősséggel tartozik minden lépéséért. Épen azért, mert a maga választotta utón halad. Nincs nagyobb és protestáns emberre nézve erkölcsösebb cselekedet, mint hűnek maradni saját magamhoz, követni szilárd meggyőződésemet és viselni is érte mindenkivel szemben a felplősséget. A protestáns ember szabad, maga alakítja ki meggyőződését, a maga útján halad, de az csak egyik fele az ember protestáns voltának. A másik, a súlyosabb: a felelősség érzete, amely visszatart a helytelen úttól, a rossztól, a bűntől. Nemcsak szabad a lelkiismeret, hanem felelős is. Nemcsak érvényesül, hanem vádol is. Aki parancsra tesz, az nem a maga útját jvöveti s nem is az övé a felelősség, hanem azé, aki parancsolt. S akiben nincs erő arra, hogy a maga útján járjon s feleljen is érte, annak nem való a szabadság, azt kötelesség korlátolni. Mert a legnagyobb csapás volna az emberiségre nézve, ha a szabadságot korlátlanságnak fogva fel, minden törekvést szabadon hagyna érvényesülne Az a rossznak, a bűnnek, a tudatlanságnak fölszabadulását is jelentené, pedig ezeknek nem szabad elhatalmasodni az ember felett. A szabadság tehát csak a lélek jó tulajdonságaira van korlátozva. Ami jó, szép, nemes, hasznos, egyszóval ami érték van a lélekben, az szabadon érvényesülhet: ez a nemes értelemben vett szabadság. És legyen ez a mai nagy nap tanulsága számunkra. Legyünk büszkék arra, hogy szabadok vagyunk, de szabadságunk elé állítsunk mi magunk korlátokat. Ne a mindenáron való érvényesülés, hanem a jónak érvényesítése legyen célunk. Ne feledjük, hogy bárminő
