Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

s kifejezhető oly rendszerben, mely állandó sebességgel halad a világűrben, a kétféle kifejezésnek a relativitás elve szerint egyezni kell. A relativitás elvét legelőször általánosan A. Einstein mondotta ki s részletes kifejtésében mellette H. Minkowszkinak, a korán elhunyt göttingeni inathematikusnak s fizikusnak van nagy érdeme.

A.mechanikába a relativitás elve már Galilei s Newton idejében be volt vezetve az anyagi pont mozgási egyenletének felállításával. E mozgási egyenlet: ^ (mq) P, hóim a tömeg, q a sebesség, P az erő. Ha tehát e mozgási egyenletet először egy x v z koordináta-rendszerben s aztán oly x’ y’ z’ koordináta-rendszerben írjuk fel. melynek tengelyei az előbbi koordináta-rendszer «tengelyeivel párhuzamosak s amely az előbbi koordináta-rendszer positiv tengelye irányában mozog v sebességgel, úgy x’ x — vt. y' y z‘ z s így a -jj (mq) P mozgási egyenlet nem változik ez új koordináta-rendszerben.

Az x’ - x — vt, v‘ y, z--z transíőrmatiót ezért invariáns transforinatiónak mondják s az a jelentése, hogy abból a jelenségből, amelyet (mq) - P egyenlet.leír, a koordináta-rendszer sebességére, amelyben ez az egyenlet értelmezve van, nem következtethetünk, mivel az ma — P egyenletnek minden egyenletes egyenes- vonalú mozgásban levő koordináta-rendszerben ugyanazon alakja van.

Hertz a maga clektrodynamikáját a relativitás elve alapján építette fel. Szerinte az összes elektrodynamikus folyamatok a test anyagában folynak le; ha mozog az anyagi alkotó rész, a benne végbemenő elektrodynamikus folyamatok is tova mozognak.

A Hertz-féle elmélet azonban a tapasztalással ellenkező következtetésekhez vezet, amelyek közül a legfontosabbikat említem, a Fizeau-félét. Fizoau egy L fényforrásból kiinduló

fénynyalábot g> üjtőhmesével párhuzamossá tett s e párhuzamos