Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
64 folyik. Istennek elrejtett kegyelme és nyílt parancsolata az ember életének meghatározói. Föltétien alázat, föltétien kötelességteljesítés minden melléktekintet s érdek nélkül. A megemésztő tűz fényébe néző sas-szemmel tekinti át az Isten és ember közötti viszonyt. Erre alapítja egyházi és polgári rendszerét. Ennek hatását a maga valóságában azon népek élete mutatja, melyeknél akadálytalanul érvényesülhetett. Genf a legzüllöttebb viszonyokból már Kálvin életében a civilizáció egyik legelső zászlóvivője lett. Skóciában a szükebb ország és a tágabb britt birodalom sorsát döntötte el a népnek a kálvinizmus mellé sorakozása. Ezek és az amerikai református államok ma is a kálvinizmus leghívebb kifejezői s kétségtelenül a mai kultúra legszilárdabb oszlopai. Hogy a 16. század derekán magyar hazánkban is a kálvinizmus honoséit meg, ez kétségtelenül elhatározó befolyással volt nemzetünk sorsára. Méltán föltehető a kérdés: volna-e még magyar nemzet, s nem csak a múlt idők krónikása szólana-e már Magyar- országról, ha épen abban az időben, midőn nemzeti létünk, hazánk önállósága ellen százados ostrom kezdődött, meg nem jelent volna itt a reformáció s épen az a „magyar vallás“, mely e szívós ostromok egyetlen megtörőjének, a „külön állammá alakúit Erdély különállásának a legerősebb támaszát hozta létre“? „Csodálatos és okiság törvényei által meg nem fejthető rejtély gyanánt támad elénk a független Erdély és az erdélyi református egyház születési időpontjának ezen összeesése. Azt tudjuk fejtegetni, mérlegelni, hogy a két tényező minő hatással volt egymásra, a kettőnek együttes szerepét is nyomon tudjuk kisérni hazánk történetében. De a két egymást nemcsak kiegészítő, hanem egyenesen feltételező intézmény : a független Erdély és a református egyház ezen összetalálkozása a világesemények titokzatos forrásából, egyedül csak a gondviselő Isten bölcs intézéséből lesz érthető előttünk, törpe halandók előtt“. A történetíró ezen szavai hadd illusztrálják a reformációnak a mi hazánk s ebben közelebbről az erdélyi nemzeti fejedelemség magasztos missziójában való szerepét. Mélyen tisztelt hallgatóság! Református kollégiumaink százados tradíciója épen úgy, mint Tanügyi Rendtartása, megköveteli minden új tanártól, hogy állását székfoglaló értekezéssel foglalja el. A dolog természete szerint az illető tanár rendesen szaktárgyai köréből veszi ezen értekezése tárgyát. Az a körülmény, hogy reám ezen magasztos kötelesség teljesítése egyházunk ezen nevezetes évfordulójára tűzetett