Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
65 ki, engem más feladat elé állított. Nem maradhattam szaktárgyaim szűkebb körében; nem igényelhettem érdeklődésöket a rnagam szerény munkája számára; nem vonhattam el b. figyelmük legcsekélyebb részét sem attól az egész emberiségre s ebben reánk magyar protestáns keresztyénekre nézve oly nagy jelentőségű eseménytől, melyre bennünket e nap különösképen emlékeztet. De úgy érzem, hogy midőn szerény tehetségem szerint igyekeztem a reformáció kulturális jelentőségét méltatni, éppen azt a tradíciót követtem, mely a református tanárt székfoglaló értekezés tartására kötelezi. A régibb időben nem volt a tanítás anyaga annyi egymástól elkülönült, önálló szakcsoportra osztva. A tudományoknak különösen a múlt században tapasztalt hatalmas fejlődése, az általános műveltség mértékének ezáltal előidézett emelkedése tette szükségessé iskoláinkban a tanítás megnövekedett anyagának széttagolását. S míg ma az új tanár a maga szakkörében való nézőpontjait ismerteti székfoglaló értekezésében, régebben ^ tanárok tanításuk egyetemes irányáról, egyházuk tanításával, rendszerével szemben elfoglalt álláspontjukról tettek vallást hivataluk elfoglalásakor. A református tanár ilyen kötelezettsége s ilyen hivatása nem szűnt meg a tudományoknak szakok szerinti széttagolásával sem. Bármit tanítsunk, bármelyik körben végezzük rendes munkánkat, abban nincs különbség tanár és tanár közt, hogy a tudomány szolgálata mellett református egyházunk szolgálatára is el vagyunk kötelezve. A kettő egymással soha ellenkezésben nem állott s egymással ellentétbe nem jöhet. A református egyház fennmaradása feltételének tekintette mindig a tudományok, a művelődés, a felvilágosodás terjesztését. S a tudományok mai fejlettsége legtöbbet a reformációnak, a reformáció által biztosított szabad vizsgálódásnak köszönhet. Ahol a reformáció megjelent, legott iskolákat állított s a tulajdonképeni népnevelés vele kezdődik. Különös szeretettel karolta fel a magasabbrendű iskolák ügyét. A mi református kollégiumaink közül igen sok egyik vagy másik magyar reformátornak köszöni eredetét. Rendeltetésük volt olyan tanúit elemet nevelni, mely a szabad vizsgálódás meggyőződésével vallja és hirdesse a megtisztított keresztyén hitet. E hitet ápolni, építeni szent hivatásunk. Benne adjuk legszilárdabb alapját, leghívebb támaszát az élet küzdelmeibe, sokféle megpróbáltatásába indúló ifjúnak. 5
