Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

55

esetleg oly tényekre bukkanhatunk, melyek előtt tanácstalanul kellene megállanunk, melyek osztályozásunkat megzavarhatnák. íme, a katholikus Franciaországtól szintén nem vitatható el a vezető szerep tudomány, irodalom, művészet s egyáltalában művelődés terén. Újabb időkben az ugyancsak katholikus Olaszország is igyekszik visszahódítani régi rangját a népek versenyében.

Mit tegyünk már most az előbbi következtetéssel? Maradjunk meg mellette dogmatikus merevséggel ? Elég legyen arra utalnunk, hogy a reformáció jótékony hatása nem szorítkozhatott csupán az általa meghódított népekre, kiterjedt az egész világra, mint például a francia nagy forradalom hatásai sem korlátozódhattak csupán Franciország területére, hanem világszerte érezhetőkké váltak? Vagy az elmélet megmentéséért olvassuk rá Francia- és Olaszországra sokszor hangoztatott halálos Ítéletüket, kimutatva bennök a hanyatlás kétségtelen szimptomáit? Fájdalom, ilyen szimptomákat a modern világban mindenfelé bőven találhatunk. Ilyen Ítélkezés könnyen vezethet bennünket elfogúltságra, mint a németeknél elfogultságnak tudható be, mikor a protestántizmus fölényével a germánság fölényét akarják kiemelni a katholikus román és szláv népek fölött.

Azt sem kell felednünk, hogy a reformációnak nem feladata nagyhatalmakat alapítani vagy fenntartani. Nem volt ez a múltban s nem az a jelenben sem. A svájci reformáció nem tette Helvéciát világbirodalom központjává. A keresztyénség sem azért jött e világra, hogy az összeomlott római birodalom helyén új világhatalmat teremtsen. Lehetett programmja az Iszlamnak új meg új országok meghódítása, más és más népek leigázása, de a keresztyénség programmja e tekintetben negativ. „Az én országom nem e világból való“, így hangzott el isteni alapítója ajkáról. A reformációt épen az hívta életre, mert az egyház eltért a keresztyénség ezen programm- jától, a császári világuralom mellé odaállította a pápai világuralmat. És ez nem volt isten akarata szerint, hanem épen Isten akarata ellen. Mert a világuralom létrejöttének föltétele a rabszolgaság. Isten akarata pedig nem a zsarnokság, nem a rabszolgaság, hanem a szabadság. Aki az embert a maga képére és hasonlatossága szerint teremtette, e hasonlóság legfőbb jellegét a szabadságban adta meg.

És ebben már benne van a felelet a feltett kérdésre. A keresztyén vallás, melyet Isten a maga egyszülött fia által adott a világnak, nem a szolgaság, hanem a szabadság vallása volt. Ám az