Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
39 zésében, mert nem tartoztam a zenekar tagjai közé. Emlékszem azonban egy másik fényes hangversenyre, amelyet Bánffyval — valószínűleg más társaink is voltak — a Petőfi-szobor költségeire rendeztünk. Az ünnepelt ifjú Bognár Vilmát, aki kérésünkre Budapestről utazott le, Bánffy vezette ki a színpadra. Akkor énekelte el aztán programmon kívül, elképzelhetetlen taps és éljenzés közt a Klapka-indulót. Borbát Pál theologus Petőfi A ledőlt szobor című hatalmas ódáját szavalta, mely akkor, az Unió varázsának lázas napjaiban, hasonlóképpen óriási hatást keltett. Erővel teljesen és szépen is volt szavalva. Borbát utóbb dalnoki, majd vízaknai pap lett, közben körlelkész Csíkmegye területén. 6. A 48-iki nemzeti lobogó kitűzésére emlékszem, de az emlékbeszéd előadásától némileg eltérőleg. Engem városi lakásomról sürgetve hívtak reggel, hogy vár az ifjúság. Meglepetéssel láttam, hogy a gyönyörű lobogó ott leng az öreg kollégium tetején. Akkor sem tudtam, most sem tudom, hogy ki tűzte föl. Az egész ifjúság, apraja-nagyja, mint méhraj zsibongott az udvaron, folyosókon. Őrizték, hogy senkise mehessen föl levétele céljából. Varga Lajos és Szeremlei Lajos osztálytanítók és esküdt diákok holmiját éppen költöztették ki a kollégiumból, mert ők a tanárok rendelkezésével szemben az ifjúság pártjára állottak. Engem a nagyteremben a felsőbb osztályos tanulók vártak és az elnöki székbe ültettek. Éppen csak megkezdődtek a lelkes hangú zajos tanácskozások arról, hogy a kollégium nem a tanároké, hanem az ifjúságé, midőn sürgős rendeletet kaptam, hogy jelenjek meg az együtt ülő tanári szék előtt. A tanári kar Takács János tanvezető lakásán ülésezett és maga a nagykomolyságú Bodola püspök volt elnöke. Élőmbe tárták, hogy mennyiféle veszedelem szállhat e rögtönzés miatt az iskolára. Való színű, hogy nagy sarcot rónak ki. — Ha sarcot rónak, — mondám ifjúi hetykeséggel — megfizeti az ifjúság. — Talán biz’ abból a 10 forintból, Réthy uram, — felelte rá Bodola püspök — amelyet a minap tőlem kért kölcsön. Ekkora megszégyenítés életemben nem ért; de azért az ifjúság pártjától és a lobogó védelmétől el nem állottam. A tanárok hasztalanúl rendelkeztek. A kollégium szolgája nem volt sehol. A szolgasorban levő tanulók pedig együtt tartottak a többivel. Végül is a bölcsészet tanára, az öreg Nagy Ferenc, özv. Szász Domokosnénak és Nagy Miklósnak, a Vasárnapi Újság néhai