Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

40 szerkesztőjének édesatyja, maga után híva saját darabontját, behatolt az ifjúság sorai közé, mint Imre király hajdan a lázadó Endre tábo­rába és lehozatta a lobogót. Bánffynak, emlékezetem szerint, sem a kitűzésben, sem a levételben nem volt része. Legföllebb ha megfontolást ajánlott azok­nak, akikkel találkozott. 7. 19 éves volt br. Bánffy Dezső, midőn 1862-ben előadták a kolozsvári Nemzeti Színházban Podmaniniek című tragédiáját. A bizalmasok közül én határozottan elleneztem a darab előadását. Felette sivárnak, vigasztalanul sötétnek találtam tartalmát. Azt mon­dottam : ne lépjen ő föl olyan darabbal, amely egy előadásnál többet nem érhet meg, hanem várjon, amíg maradandó sikerűt fog írni. Deák Farkas azonban biztatta az előadásra; édesanyja pedig hatá­rozottan sürgette, hogy bálványozott fiának szellemi művét a nagy nyilvánosságnak bemutassák. A színház, természetesen, zsúfolásig megtelt; a főrangúak páholyai egytől-egyig tele voltak. Arról azon­ban szó sem lehetett, hogy a darabot még valaha elővegyék. Elő­adás után én jóakaraté, de szigorú bírálatot mondottam róla az önképzőkörben. Közbe legyen mondva, én is éppen úgy jártam pár évvel azután, midőn Rajz János színész jutalomjátékára Egyikünk itt marad című vígjátékot írtam. Az is örök feledékenységbe tűnt egy elő­adás után. Terveztünk mi ketten népszínművet is. András éjszakája lett volna a címe és a kolozsvári hóstáti nép jellemzetes életét tüntette volna föl. Én a szöveget írtam volna; ő vállalkozott a zenei rész szerzésére. Én meg is írtam András bácsi bordalát; de aztán sok más tervünk és tevékenykedésünk közben ennek kidolgozása el­maradott. 8. Az 1861-iki húsvéti szünidőt Borsán töltöttem, a br. Bánffy Dezső szüleinek palotájában. Akkor már nevelője voltam br. Kemény György két ifjabb fiának, Endrének és Simonnak. Azokat vittem oda. Egykorúak voltak a Dezső két öccsével s jó barátok, éppen mint atyáik. Az előkelő szép családi kör emléke ma is híven él lelkemben. Az atya, br. Bánffy Dániel — bizalmasai közt Daninak szólítva — a közepesnél valamivel kisebb termetű, komoly tekin­tetű férfi volt. Sokat nem beszélt, de megfontolt elhatározása mel­lett állhatatosan kitartott. A szabadelvű hazafiakhoz tartozott s a közügyek szolgálatából kivette részét mint követ, alispán, főispán

Next

/
Oldalképek
Tartalom