Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

38

Földvári János mentora élt Kolozsvárt. Néhány évvel azelőtt a marosvásárhelyi kollégiumban tanúit és a Török—Oálfy-féle összeesküvés alkalmával sok más idősebb diákkal együtt öt is letartóztatták, várfogságot is állott ki 6 hétig Josefstadtban, amelyről könyvet írt. Bánffy és én vele hármasban szerkesztettük 1862-ben a Kolozsvári Albumot. Deák Farkas később a Bánffy Dezső anyagi támogatásával végezte a jogot Budapesten és a magyar minisztérium megalakulásával fogalmazói állást nyert az igazságügyminisz- teriumban. Korán elbetegesedett, nyugalomba vonult és nemsokára meghalt.

Társunk volt Kovács Albert tanulótársam is, erősfejű és már ifjúkorában önálló gondolkozású ember. Míg elmélkedéseinkben, vitatkozásainkban egyenlő rangú részt vett, a szavalástól, szónoklástól elvonta magát. Azt állította, hogy arra nincs tehetsége és kedve. Míg mi többiek a legnehezebb szónoki és költői dolgozatok előadásával versenyeztünk, ő, mikor már nem térhetett ki a sürgetés elől, felmondotta Gyulai Pálnak Hadnagy uram című kedves kis versét, az iskolás gyermekek kedves szavalmányát. És a sors úgy akarta, hogy a budapesti reform, theologiai akadémián, mint annak tekintélyes tanára, éppen az egyházi szónoklattant tanítsa.

A közéletben élesen szembekerült Bánffyval. Egyházi téren azoknak elsősorában harcolt, akik Szász Domokos püspöknek Bánffy által teljes erővel támogatott újításait ostromolták. A képviselőházban, mint gr. Apponyi Albert pártjának egyik tekintélye és nagyerejű alvezére, kíméletet nem ismerve támadta Bánffyt miniszter- elnök korában. Ennek eredménye aztán az lett, hogy a híres választásokon kiszorították a képviselőségből. Eme kör működéséből még csak Bánffynak azt az értekezését említem föl, amelyet most bámulok legjobban. Hogy ő 19 éves korában oly biztosan látta Németország leendő egyesülését és hazánk felvirágozását, önállásának, politikai súlyának visszanyerését ettől a világeseménytől várta. Nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy abban az időben, mikor tömegesen szökdösött át a határokon a magyar ifjúság Garibaldi zászlója alá, éppen a kolozsvári kollégiumnak is számos jelese, ő állást foglaljon a garibaldisták forradalmi törekvései ellen és nyíltan magasztalja az uralkodó Habsburg-család egyes tagjainak nagy tehetségét.

5. A kollégiumi zenekar javára adott hangversenyre nem emlékszem. Kétségtelenül ott voltam, de nem vettem részt rendé-