Református Kollégium, Kolozsvár, 1910

IV.

A zenetanítás.

Székfoglaló értekezés.

Irta és a kollégium 1910 —11.-ik isk. évét megnyitó ünnepen, 1910. szept. 4-én elmondotta Kürthy Sándor ének- és zenetanár.

Főtiszteletü és méltóságos püspök úr! Méltóságos elöljáróság! Igen tisztelt közönség! Szeretett tanuló ifjúság!

Amidőn a kolozsvári híres ref. kollégiumnak a ref. theoló- giával egyetemlegesen szervezett ének-zenetanári rendes tanszékét van szerencsém elfoglalni, édes kötelességemnek tartom hálás köszönetemet kifejezni a méltóságos elöljáróságnak s szeretett kartársaimnak belém helyezett bizalmáért, megválasz- tatásomért. Adná Isten, hogy várakozásuknak teljes mértékben megfelelhetnék, amiért is kedves kartársaimnak jóakaratú támogatását, mindenekfelett pedig az ifjúságnak a komolyságát szeretettel kérem.

Zenei nevelésünk mai viszonyairól akarok nagy vonásokban egy-két képet bemutatni hallgatóimnak, tisztelettel kérve szives figyelmüket.

Az az elmaradottság és bosszantóan nevetséges helyzet, amit még ma is tapasztalhatunk a zenei nevelés terén, a leg- könnyeben kimagyarázható abból a nemtörődömségből, amivel a legtöbb magyar ember viseltetik a komoly művészi zene iránt. Hiszen jól tudjuk, hogy vannak tanúit, intelligens emberek, akik élvezhető zene alatt csak cigányzenét értenek, az operett vagy opera között pedig nem tudnak különbséget tenni.

Ezen általános nemtörődömség, semmibevevés következtében történhetett az meg, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ezelőtt csak 14 évvel rendelte el, hogy a vezetése alatt álló középiskolákban éneket és zenét csak erre képesített egyének taníthassanak.