Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
38 Hogy a zene pedig mennyire lelki szükséglet, arról ma már minden embernek meg kell győződve lennie. Felesleges az az esztétikai meghatározás, hogy amit a lélek beszéddel, mimikával, ecsettel, vésővel nem fejezhet ki, azt zenével fejezi ki. Felesleges néznünk az egyptomi ős sírfeliratokat, amelyek a zenének már abban az időben nagy előrehaladottságáról tesznek bizonyságot: itt él az bennünk, szivünk mondja meg, hogy a zene lelkünk érzelmeinek kifejező eszköze. Palotában vagy kunyhóban ugyanaz a dal csendül fel. A kínai éppen úgy, mint a hindu, az eszkimó nem kevésbbé, mint az ausztráliai benszü- lött, a maga módja és skálája szerint önti dalba, zenébe a maga érzelmeit. Hát az egyházi zenében és énekben nem a lelki szükséglet kifejezése nyilvánúlt-e meg? Hiszen Kr. e. már évezredekkel szükségét érezte az ember a zenének. Az egyiptomi zene Kr. e. 4000 évre vihető vissza. Igen régi a kínaiak és a zsidók zenéje is, de úgy ezekről, mint a későbbi görög és római zenéről is vajmi keveset tudunk. Magyarországon a frankok bejövetelével 803-ban indul meg a zene tulajdonképpeni első fejlődése. Iskolákban legelőször a Szent István korában tanítják, még pedig a székesfehérvári, Csanádi és győri iskolákban. Magyarországon a zene és ének fénykorát a régebbi időkben Nagy Lajos és Mátyás alatt éri el. Magyar faji jelleget a 16-ik században Tinódi fellépésével kezd ölteni s a magyar zene újjászületése a 19-ik században indúl meg s Erkel és Liszt műveiben éri el legmagasabb tetőpontját. Ha azt kérdezzük, hogy XIX-ik sz.-ban s azelőtt milyenek voltak a zenei nevelési viszonyok Magyarországon, úgy azt mondhatjuk, hogy semmilyenek sem. Ha pedig azt kérdezzük, hogy hát ma milyenek, bizony-bizony azt mondhatjuk rá, hogy ha valamivel jobbak is, mint a XIX. században, de igen sok tekintetben elszomorítóak és sajnálatraméltóan nevetségesek. Általában kétféle zenei nevelést különböztetünk meg, u. m. általános és szakszerű zenei nevelést. Az általános zenei nevelés képezi a zenét hallgató és élvező közönséget, a szakszerű zenei nevelés pedig a különféle előadó zenészeket, énekeseket, zeneszerzőket, karnagyokat stb. Az előbbiek képzése az alsó
