Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
36 Vagy mit szóljunk ahhoz az érthetetlen kiválogatáshoz, hogy míg tanulóink nyolc éven keresztül az ó-klasszikai világnak any- nyi szellemi termékével, sokszor nem is elsőrangúakkal ismerkednek meg, addig mit sem hallanak a klasszikus ó-kornak kétségtelenül legjelentősebb és legmaradandóbb hatású szelleméről: Aristotelesről? Példákat a végtelenségig lehetne felhozni, amelyek arról tanúskodnak, hogy történettanításunk legnagyobb hibája a szerencsétlen kiválogatásban van. Ennek oka pedig nyilvánvalóan az, hogy a tanítás célja nincsen szabatosan, pozitíve megjelölve. Még csak egyetlen kérdésre szeretnék feleletet adni: tanítsunk-e a középiskolában önálló tárgyként szociológiát úgy, amint némelyek mostanában kívánják? Én azt felelném erre, hogy ne tanítsunk. Biológiát sem tanítunk külön, hanem együtt a neki ismeretanyagul szolgáló növény- és állattannal. A fizikában sem választjuk külön a kísérleti tárgytól az elméletit, hanem minden adott esetben a kísérletekből vonjuk le az elméletet. Ugyanúgy tehetünk a szociológiával és a históriával. Helyesen kiválogatott és csoportosított históriai tényekből adott eseek- ben elvonjuk a törvényt s így helyesebben járunk el, mintha kétfelé osztanék azt, ami igazán csak egy dolog. * * * Az elmondottak csak általános irányelveit szabják meg annak a munkának, amely a történet tanárára vár. Nem az elvekben, hanem az azok szerint való munkában van a siker. Én hiszem, hogy ha igazat szólottám, sikeres lesz munkám. És Isten segedelme után ebben az igazságban való hittől várok erőt és Iankadást nem ismerő kitartást a munkához. Kérem Istenemet, hogy így legyen.
