Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
26 mán szétverte a keresztes csapatokat stb. stb. Mindezek — igaz — nem olyan úton szerzett igazságok, mint a Qay Lussac vagy a Pithagoras törvénye, de igazságoknak kell vennünk nemcsak azért, mert minden egykorú azt mondja, hanem azért is, mert minden következmény igazolja. Lehet, hogy a logika az ilyen igazságot csak „valószínű"-nek veszi, de így a legtöbb induktív úton nyert igazság csak valószínű lesz s mégis ezekre a valószínűségekre épült fel a mai tudomány fellegeken túl érő épülete. Számtalan részletkérdés valóban tisztázhatatlan a történelemben, sok csak hipotézissel nyerhet megoldást. Ezek azonban éppen az egyetemes történelmet érintik a legkevésbbé, mert az nem a részletkérdéseknek, hanem az általánosnak tudománya. Az általános törvények megállapítására ha nem is teljesen elég, de sok kérdést tud az egyetemes történelem tisztázni. Aztán hol van.az a tudomány, amely minden föltett kérdésre megadta már vagy egyáltalán megadhatja a feleletet? Azt sem szabad felednünk, hogy a társadalom jelenségei bonyolúltabbak minden más észlelhető fizikai jelenségnél, .tehát törvényei is nehezebben kutathatók és rendszerezhetők. A részleges történelmeknek már több akadállyal kell megküzdeniök, mert azokban döntőbb szerepe jut a részleteknek. Ezért mondottuk legegyszerűbbnek és legpozitívebbnek az egyetemes történelmet és legbonyolúltabb- nak, legmegbízhatatlanabbnak a monagráfiát s ennek fajai között is leginkább az életrajzot. A másik, ezzel rokonjellegű ellenvetés a történelem megbízhatóságával szemben az, hogy a följegyzések-szolgáltatta adutok esetlegesek, egyáltalán nem azzal a céllal jegyezték fel őket, hogy belőlük később törvényeket vonjanak el s így az utókor számára fennmaradt sok lényegtelen adat, de hiányozhat igen sok fontos, esetleg döntő jelentőségű. Ez igaz s különösen az őstársadalmak képének megrajzolásánál azért kényszerűinek a szociológusok a jelenben létező primitív társadalmak analógiáját fogadni el, mert az őskorról kevés, hiányos és tökéletlen följegyzéseket bírunk. Ez az adathiány kétségtelnül pótolhatatlan hézaga a történelemnek s így a szociológiának is. A kultúra növekedésével azonban az adatok bősége is növekedik s habár igaz, hogy nem a szociológiára való tekintettel írták a régiek anna- leseiket és históriáikat, mégis egészen természetszerűen azok az adatok örökíttettek meg, melyek a szociológiára nézve a legfon-
