Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
,14 Mogyoróhéjba szorítva ezek azon gondolatok, amelyek engem szaktárgyamnak, a történelemnek úgy is mint tudománynak, úgy is mint a nevelés eszközének tanúlmányozására vezettek. Azt akarom elmondani, hogy az eszmék összevisszaságában melyek voltak azok, amelyekben lelkem megnyugvást talált s amelyek jelenleg tanári pályámon gondolataimat és tetteimet irányítják. ❖ ❖ ❖ A történelem talán a legrégebbi tudomány. A műveltség első elemeit elsajátítani kezdő ember mihelyt lelkében tudatossá vált saját múltjának s szüleitől maradt tradícióinak ismerete, már részesévé lett a történeti tudásnak. Lényegében a történet ma sem egyéb, mint tudatosan ápolt hagyomány. Értéke, hitele, talán célja is változhatott és változhatik, de magának az ismeretnek anyaga ugyanaz, ami volt (természetesen kvantitative nagyobb és egyre nő): t. i. a múlt, vagyis mindazon események, amelyek az emberrel a mai napig történtek. A jelenségeket szemlélő s azokat magyarázgató emberi elme a múlt tudománya mellett talán legelsőnek az elmélkedés tudományát, a filozófiát teremtette meg. História és filozófia, e két legrégebbi tudomány fejlődésének oly hosszú ideje alatt sem tudott a mai napig sem eléggé pozitív tudománnyá válni. A filozófia azért nem, mert vágyai túlszárnyalták az emberileg elérhetőt; mindent meg akart magyarázni, amiről az emberi fantázia képzetet alkotott magának. Csak későn, úgyszólván az alig múltban jutott arra a megnyugvásra, hogy az emberi tudásnak határa van. A história pedig azért nem, mert mindenkor a tudomány és költészet mesgyé- jén állott. Ikertestvérek voltak, közös volt bölcsőjük s fölserdülve is egymás oldala mellett maradtak. E rokonság, ha külsőképp hasznára is vált a történetnek, nyelvet, formát, csínyt, méltóságot adott is neki, lényegében sokat ártott, mert ellensége volt a könyörtelen igazságnak. Pedig e rokoni köteléket feltétlenül széjjel kell tépni ott, ahol az igazság és a képzelet között meg kell vonni az át nem léphető határt. A törénelemnek tudomány- nyá emelésére ez az első, megalkuvást nem tűrő lépés. E lépést meg is tette mintegy száz évvel ezelőtt Niebuhr, a kritikai történetírás megalapítója. Könyörtelen kézzel helyezte vissza a római történet költött elemeit a mondák, legendák világába. Bát-
