Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
I. Iskolai évet megnyitó ima. Irta cs 1909 szept. 6-án elmondotta Tárkányi György vallástanár. Szent buzgósúgnak szárnyain szivünk hozzád emelkedik, aki oltalma vagy életünknek, kősziklája reménységünknek: örökké élő, örök munkásságú Isten, Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Te örökké élsz és munkáidban nem fáradsz ki soha. Örök a te lételed, nincs kezdete és nincsen vége, a tegnap és ma előtted ugyanaz volt és mindörökké is ugyanaz leszen. Te voltál, minekelöttc a hegyek lettek volna és formálva lett volna a föld és a nagy ég, és te megmaradsz mindörökké: henned nincs változás, még árnyéka sincs a változásnak. És amiképen öröktől fogva élsz, öröktől fogva mindörökké munkálkodói is. Erőd nem lankad meg soha, teremtő lelked pihenést nem ismer. Parancsolsz, és szavadra szüntelen lesznek mindenek : rontasz s teremtesz új világokat. Te szüntelen munkálkodói: kezeid munkáját hirdeti a mennyholt. A csillagos égnek seregei ott fenn dicsőségedet zengik: nincs szavuk, nincs beszédük, hangjuk elhat mégis a földre, zengésük mind a világ végére és hirdetik fennen: nincsen hasonlatos hozzád senki, nagy vagy te és nagy a te neved, oh Isten. Te szüntelen munkálkodói: fenséges műhelyedben nem szünetel a munka egy pillanatra sem. Te formálod a világosságot és teremted a sötétséget; fényt, harmatot adsz a földnek s fényt, harmatot adsz lelkűnknek is. Bölcs kezekkel forgatod a nagy természet változásait, cselekszcd, hogy tél és tavasz, nyár és ősz, vetés és aratás meg ne szűnjenek. Felemeled a felhőket a földnek széléről, villámokat készítesz, hogy eső legyen, és megékesíted az esztendőt, hogy a mezők juhokkal mcgteljesedjenek és a völgyek megtenné-
