Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
4 kenyűljenek gabonával. Megnyitod kezeidet s kitárod földünkre áldásaidnak gazdagságát völgy s halom felelt: a zöldelő mezők, kalászt ringató rónák, gyümölcstől roskadó ágak és mosolygó szőlőgerezdek a hegyoldalon, mind, mind arról beszélnek, hogy te élsz és gondviselésed áldott munkáiban nem fáradsz ki soha. Te szüntelen munkálkodói: gondviselésed áldott munkája nem pihen soha. A te atyai szemeid őrködnek felettünk — kicsinyek és nagyok felett — fényes nappal, mint a sűrű éjszakában. A te kezedben van a mi lelkünk és a te kezedben vannak a mi utaink, te vezérelsz minket és mi bátran megyünk, nem félünk, még ha szinte a halál árnyékának völgyében járunk is : mert tudjuk, ha te velünk, ki lehet ellenünk ? Téged hívunk segítségül a mi nyomorúságunkban és te meghallgatsz minket, szabadítást küldesz nekünk, mondván: hízd rám a te dolgaidat és a te reménységed meg nem szégyenít téged. Igazság, szentség, tökéletesség vagy te, oh örökké élő, örök munkásságé Isten, és szent lelkeddel munkálni meg nem szűnsz azon, hogy mi, a te gyermekeid is eljussunk az igazság ismeretére és hozzád hasonlók lenni törekedjünk a szentségben és tökéletességben. Mert adtad nekünk a te szent fiadat, az Úr Jézus Krisztust, hogy meglássuk benne a te szentségednek, tökéletességednek dicsőségét, hogy járjunk az ö nyomdokain, aki az út, az igazság, szentség és felmagasztal ás és akit felöltözve, megujúl mirajtunk is a te szent- séges képed és hasonlatosságod. Örökké élő, örök munkásságé Isten, jó Atyánk! Amiképen te örökké élsz, azonképen örökéletre hívtál el minket is, mert tudjuk, hogy te nem akarod, hogy egyikünk is elvesszen, hanem megtérjen és örökéletet nyerjen, tudjuk, hogy a mi Megváltónk él és feltámasztaná minket is azon napon az ő országában. És amiképen te szüntelen munkálkodói, azonképen munkára hívtál el minket is. Arcod verejtékével egyed a te kenyeredet — szólsz nekünk szent igédben. Munkálkodjatok, míg nappal ian. cselekedvén azt, ami jó — szólasz hozzánk szent Fiad által. És adsz nekünk erőt a munkára, megajándékozol tehetségekkel s kijelölöd számunkra a munkatért, amelyen kifejtve erőnket, sáfárkodva tálentumunkkal, munkálhatunk magunk és embertársaink javára, szent neved dicsőségére. És munkánk közben adod nekünk a reményt, a biztatást, hogy nem hiábavaló a mi fáradozásunk,
