Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
6 Nem Luther indította meg, ő csak egyik vezérférfia a nagy mozgalomnak. Ki tudná megmondani, hogy ki és mikor indította meg a harczot a középkor zsarnoksága ellen ? Talán századokon keresztül forrongott a nagyon türelmes emberiség lelkében a tűz, mely aztán a XVI. században nagy erővel kitört. A zsarnokságot az egyház gyakorolta; ez az oka, hogy a reformatio éle az egyház ellen fordult. De téved, aki azt hiszi, hogy e mozgalom tisztán vallásos volt. Amint az egyház és a világi fejedelmek zsarnoksága a hitéleten kívül lévő minden egyébre kiterjedt, ép úgy a reformatio az emberi lélek teljes szabadsága mellett fogott fegyvert. Az egyházi reformatio részese és zászlóvivője az egész reformationak s Luther egyik vezéralakja a középkor elleni küzdelemnek. Október 31.-ike azért emlékünnepe a reformationak, mert e napon történt meg a hadüzenet a középkornak. Nem az egyháznak, nem is a pápának, csak a zsarnokságnak. Maga az, hogy Luther az egyház tanításával nem egyező nézetét pap létére nyilvánosságra merte hozni és kész volt annak védelmére kelni, hadüzenetet jelentett, ő ugyan nem vette akkor annak, de a fejlemények megmutatták, hogy mégis az volt. Luthert a tételei miatt felelősségre vonták majd üldözték s ő belesodródván a fejlemények forgatagába, élére áll a szabadságharcnak, elszakad a kath. egyháztól és a pápától s így neve most egyet jelent a refor- matioval, a szabadsággal. * * * A hit és vallás reformatioja ugyanabból a gondolatból fakadt, amiből általában az egész újjászületés. E gondolat az, hogy az embert vissza kell adni önmagának; vagy egyetlen szóban kifejezve, a szabadság. — Tisztán csak a hit szempontjából nézve, a katholikus és protestáns felfogás között lévő egyik főkülömbség a megigazulás tanában áll. Luther sokat tépelődött magában azon, hogy mi által nyerhet az ember üdvösséget, vagy más szóval, mi által lesz az ember igazán jó. A kath. egyház azt tanította, hogy a jó cselekedetek által. Ámde nem nehéz belátni, hogy a jó cselekedetek fakadhatnak önzésből, érdekből, vagy épen azon szándékból, hogy általuk a jóltevő örök üdvösséget nyerjen. Tehát nem a jó cselekedetek vezetnek üdvösségre —mondja Luther,— hanem az élő hit. E tisztán vallásinak látszó gondolatnak történeti
