Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
7 jelentősége van: ezt is az újkor szabadságra törekvő szelleme sugallta. Mert vájjon mit jelent az, hogy az ember hit által igazul meg? Vájjon csak egy hitelv, egy dogma jelentőségével bír, mely egyébre nem való, minthogy hittani tudósok századokra kiható vitát rendezzenek felette ? Nem. Azt jelenti e gondolat, hogy az ember lelki, vallási életének irányítása az emberre, önmagára van bízva. Nem külső körülmények, nem is a tettek teszik az embert jóvá, hanem az, ami a lelkében történik. Azt jelenti ez a gondolat, hogy az embernek üdvössége, boldogsága, egész lelki élete a saját lelkében kell hogy kialakuljon, hogy aztán igazán az övé legyen. E szerint hitünket önmagunk alakítjuk s épen azért ez a hit a miénk, sajátunk. Mivel az élő hit mindenkinek sajátja, nincsen szüksége az embernek közbenjáróra, aki a megigazulásra segítse; nincsen szüksége se szentre, se papra azért, hogy Istenhez emelkedjék, „mert az ember személyes viszonyban van a maga Istenével“. Mi más ez, mint az egyénnek fölszabadítása a papság, az egyház lelki gyámkodása alól ? És mi más ez, mint visszatérés az eredeti keresztyén szellem forrására, a bibliára, mely világosan megmondja, hogy minden igaz ember Istennek egyenlően papja. Hogy valaki igazán protestáns legyen, nem elég tehát az, hogy valamelyik protestáns egyházközség anyakönyvébe belegyen vezetve a neve, az sem elég, hogy kenyeret és bort vegyen az űrvacsorában, vagy ne ismerjen el többet, mint két sacra- mentumot; e név: protestáns, többet is kíván attól, aki azt viseli. Protestáns az, aki szabadon és függetlenül követi meggyőződését a vallásban is, aki egyéniségét igyekszik minden tettében érvényesíteni s épen azért mert önmagát a lelkiekben szabadnak és függetlennek tartja, tiszteli a más lelkiszabadságát is. Csak az érti meg igazán a szabadság lényegét, aki a más szabadságát is elismeri. Vájjon ilyen gondolkozás mellett összefér e a protestáns nevezettel a vallásos türelmetlenség, a más hiten lévők üldözése vagy erőszakos térítése ? Feleljen e kérdésre mindenki a saját lelkében. De ha az igaz protestáns ember ideálját keresitek a történelemben, ne feledkezzetek meg Bethlen Gáborról, aki protestáns fejedelem létére a katholikusnak magyar bibliát adott s aki a külföldi egyetemekre küldött ifjaktól nem kérdezte azt, hogy milyen vallásúak. S ha arra a kérdésre kerestek feleletet a történelemben,
