Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
II. A reformatio egyetemes jelentősége. Irta és 1908. okt. 31-én elmondotta: Makkai Ernő h. tanár. Mélyen tisztelt közönség! Kedves tanuló ifjúság! Október 31-én ünnepet kell ülnie az egész müveit emberiségnek. Kevés napja van a világtörténelemnek, mely annyira megérdemelné az utókor hálás visszaemlékezését, mint 1517 okt. 31. e. Pedig magában véve nem is nagy dolog, ami e napon történt. Egy Ágoston-rendi barát, a wittenbergi egyetem fiatal tanára, Luther Márton egy latin-nyelvű iratot szegezett ki a vártemplom kapujára, melynek 95 tételében elmondja nézetét a bünbocsánatról és a búcsúról. Lényege e tételeknek az, hogy a bűnök bocsánata egyedül az Isten kezében van s a pápa meg a papjai csak annak hirdethetik bűnei bocsánatát, aki hiszen és valóban megbánja bűneit. A búcsú tehát felesleges az igaz hívőnek. Támadás akár az egyház, akár a pápa ellen nincsen a 95 tételben. Nem is vette senki támadásnak s nem is gondolt senki arra, hogy a 95 tételben az újkor ébredező szelleme hallatja hangját; annál kevésbbé gondolt valaki arra, hogy a szerény, mondhatni alázatos hangú tételek írója egyike lesz a világ legnagyobb forradalmi férfiainak. A reformatio az emberiség újjászületését jelenti; forradalmat, mely napjainkig tart s még soká fog tartani s melynek jelszava a szabadság. A reformatio az emberiség újjászületését jelenti; nemcsak hitben, vallásban, hanem az emberi lélek teljes egészében. Forradalom a reformatio, az emberi szellemnek legnagyobb forradalma, az emberi lélek felséges és diadalmas szabadságharcza.
