Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
97 Te, a kinek lelked táplálja a vizek forrását, te tápláltad lelkeddel a mi reményeinket is: velünk volt a te vígasztalásod, biztatásod, hogy ha élet nem hozott meg mindent, a mit vártunk és reménylettünk, meg ne rendüljön hitünk atyai jóvoltodban s bizton várjuk a segedelmet tőled, tudván, hogy a kik téged szeretnek, azoknak mindeneket egyformán javukra rendelsz. Oh, bizony jó voltál te mihozzánk és mi ime vallást teszünk előtted a te felkenteddel egyen-egyen, mondván: „En Atyám, te vagy vezére az én ifjúságomnak. És ha mégis volt sorainkban, a kinek példája megdöbbentően igazolta az irás szavait: megfáradnak a gyermekek és az ifjak elesvén elesnek,“ a ki kishitüen elvesztette hitét, reménységét, eldobván magától az életet: oh bocsáss meg neki, mert nem tudta mit cselekedett, adj lelkének örök nyugodalmat, nagy bűnét itélőszéked előtt takarja el végtelen irgalmasságod. És bocsáss meg nekünk is, a kik megilletődve állunk itt előtted; bocsáss meg, ha valamiben vétkeztünk volna ellened s szent törvényeid ellen; bocsáss meg, ha nem voltunk hívek mindenben, ha nem teljesítettük minden kötelességünket, ha nem követtük mindenben a nagy parancsot, amire fiad tanított, a szeretet parancsát. Bocsáss meg nekünk kegyelmedből; adj életet, adj napjainkhoz napokat, hogy tudjuk helyre hozni mulasztásainkat. A miképen velünk voltál a munka napjaiban, légy velünk a pihenés idejében is; őrködjék felettünk s lépteink felett akkor is a te gondviselésed és vigyázásod. S visszajőve a pihenésből, hadd köszöntsük vidáman, boldogan, munkára készen százados falait e szent hajléknak, a melynek virágzásáért nem szűnünk meg könyörögni szent felségedhez. Hadd legyen több százados múltjának fénye, dicsősége záloga jövendő fényének, virágzásának! A vallásos buzgóság, áldozatra kész hithüség, a mely létre hozta s évszázadokon át fentartotta, hadd legyen éltetője, fentartója ez- utánra is. Cselekedő, hogy valakik itt nyertük lelkünk drága kincseit, hálás szívvel tegyünk vallomást mindannyian róla: „bizony szent ez a hely, ahol oldott sarukkal kell megállnunk“ és szálljon fel hozzád ajkunkról a buzgó fohász: „Megáldjon téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy“ élj, virulj hosszú évszázadokon át a régi fényben, áldást árasztva hazánkra, anyaszent- egyházunkra, Ámen ! 7
