Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

Az igazgató évi jelentése az 1906—7. évről.

Az 1906—7. évre beiratkozott 392 tanuló, 6-tal több, mint a megelőző évben, meghalt 1, kilépett 15. Létszám a tanév végén 376, a megelőző évinél 6-tal több.

Egészségügyi tekintetben ez év a szerencsésebbek közé tartozott. Járványos betegség miatt egyszer sem kellett bezárni az intézetet. A tanárok között sem fordult elé súlyosabb betegség, csak Vétzy Viktor elemi iskolai tanítót kellett két hónapig helyet- tesítni.

De gyász nélkül nem telhetett el az év, 1906. decz. 29-én veszítettük el iskolánk régi jó tanítványát, jóltevőjét, Hegedűs Sándort, ki utolsó lehellatéig hálás emlékezettel volt eltelve az intézetünktől nyert szellemi és jutalmazásokban kifejezett anyagi támogatásért. Gyermek-, ifjú- és férfikora úgy áll előttünk, kik ismertük, mint a kitartó és törhetetlen munkásság megtestesülése, párosulva a nemes áldozatkészség erényeivel. Tanulás, tudás, szakadatlan tevékenység voltak alapjai annak a szerencsének, melyek fölemelték őt a politikai pályán a kereskedelemügyi minis- terségig. — Nagy vagyont szerzett és ebből nemcsak családját boldogította, hanem a ref. egyházi és iskolai intézményeket is részesítette. Ezek között 2000 koronát adott collégiumunk építési alapjára, 2000 koronát ösztöndíj alapúi, 1400 koronát a torna- csarnok fölszerelésére, 1000 koronát a collegium történetének kiadására és 20,000 koronát örök alapítványúl, összesen 26,400 koronát. — Iskolánk részvétét, a gyászoló család előtt az igazgató tanár fejezte ki. Az áldozatra kész tanítványok közűi egygyel megint kevesebb van az élők között, de példás cselekedetei buzdítólag hatnak a jövő nemzedékekre, holta után is. Emléke legyen áldott! Alapítványának élvezőit ösztönözze oly munkásságra, a milyet ő kifejtett,

A halál szárnya az iskolai év végén újból végig suhogott