Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

5 E tornyokra repültek fel először Rákóczi zászlói; e he­gyek közül dörögték ágyúi az alföld felé a szabadság szózatát. Bocskay, Bethlen, Rákóczi György, Thököly sergei is mind ott robogtak előre: nyugat felé! A szabadság országútja van e hegyek között. Az elsők közé tartozott és az utolsó volt a hívek között Kassa. Nyolcz évig tartó hősi küzdelem kezdődik el 1703-ban, melyben egyik oldalon a 200 éves harczokban megfogyatkozott magyarság küzd magára hagyatva, a másik oldalon egy világ- birodalom áll minden segélyforrásaival. Ha idegenek volnánk is, részvétünk bizonyára akkor is a magyar nemzethez fordulna. Sok nagy hőse, ragyogó csillaga van e szabadságharcznak: Bercsényi Miklós, Vak Bottyán, Eszterházi Antal, Pekri, Bezerédi; de mindnyájuknál ragyogóbb maga Rákóczi Ferencz, a hősök hőse. Akit a szabadság legnagyobb költője illet e szavakkal: Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Óh Rákóczi! a kinek nevére Lángolunk és sírva fakadunk! A Rákócziak, Frangepánok és Zrínyiek vére volt. Fejedelmi sarjadék, milliárdnyi vagyon ura, királyok rokona. S ő a fényt, a pompát, a vagyont mind nekünk adta, szegény nemzetének; magára vette a háború emésztő gondjait, a fáradalmakat és végül a hontalanság kimondhatatlan fájdalmát is. Tárogatói elhallgathattak, zászlói a majtényi síkon lehull­hattak, a harcz, amelynek vezére volt, elbukhatott: de a csudás idő, amelynek csillaga volt, örökre a szivünkbe Írva marad. Dicsősége örök dicsőségünk. Lángoszlopunk az ő felséges alakja, amely annál jobban világit nekünk, minél nagyobb a sötétség, amelyben vagyunk. Mint ember is a legnagyobbak közül való. Az önfeláldo­zásnak azon teljessége mellett, amelyet az ő élete mutat, elenyé­szik minden emberi gyarlóság árnyéka. Áldott az asszony, aki őt szülte, Zrínyi Ilona, hősök gyö­nyörű unokája, mártírnak leánya, maga is hős és mártír, hősnek és mártírnak édes anyja; magyar nőnek örök eszményképe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom