Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
22 a inig kényelmesebb papi szolgálatot nyerhetnek; hibáztatja azon egyházi férfiakat, kik a bölcsészet és nyelvek tanulását hiában valónak nyilvánítják ; kesereg a miatt, hogy a legtöbb curator a a graminatica elemein kívül alig tanult valamit s nincs érzéke a felsőbb tudományok szükséges volta iránt. Bármerre néz, kevés vigasztalót talál; de reményét nem veszti s ennek vékony szálát megragadva, önmagát föltüzelve fog iskolánk újjá teremtésének nagy munkájához. Alapítványokat szerzett Lorántfi Zsuzsánna fejedelem asszonytól, melyből később az ajtoni birtokot vásárolta iskolánk; az ő közreműködésével jutott iskolánk és egyházunk Barcsai Ákos fejedelemtől a 16.000 kősó alapítványához. Az iskola szervezésében arra törekedett, hogy ha már tanárokat nem lehet állandósítni, legalább a hat osztálytanító fizetését biztosíttassa, állandósítsa. Tanítását úgy folytatta Kolozsvárt, a mint kezdte Gyulafehérvárt. Hiteles tanunk erre Bethlen Miklós gr., ki Önéletírásában magasztalással emlegeti, hogy Apáczai a szemléltető oktatást kívánta életbe léptetni; a tudni valókat áttekinthető rendszerbe foglalta s igy biztosította tanítványai emlékezetében; kiválasztotta az olvasni érdemes munkákat; az olvasást, különösen a biblia olvasását megszerettette és általában atyai szeretettel kötelezte le tanítványait. Olyan volt ő, mint a kitűnő kertész, ki gyümölcsfáit fiatal korukban körültekintő gonddal neveli, egyenesíti, arányos fejlődését biztosítja, a fattyú hajtásokat kérlelhetetlenül lemetszi, a gyöngét ápolja, takarítja, az erőset edzi és előkészíti gazdag gyümölcsözésre. A tanulók számára összegyűjtött gyakorlatias intéseit nemcsak leírja, nemcsak szóval hirdeti, hanem az életben egyénenként alkalmazza is. Figyelmezteti őket, hogy óvakodjanak a bűnnek mocskától, a szennytől, mosdatlanságtól viseletben és beszédben a félénkségtől, az önhittségtől, az egyedül való tanulástól, a haszontalan időtöltéstől, az ide-oda kapkodástól, a tanulásban pedig attól, hogy most igen keveset, vagy semmit, majd igen sokat dolgozzanak; mert ez tompítja az elmét. Ajánlja, hogy a serdülő, öntudatosan tanulni kezdő ifjú nagy czélt tűzzön maga elé, mivel „a ki csak kevésre igyekszik, soha abból tudós ember nem lehet.“ Apáczai azért dolgozta át Fortius Tanácsát, hogy az ifjakat derekas munkára késztesse, hogy ne riadjanak el a kitűzött nagy czél elérésétől, a munka nehézségétől, ne ijedjenek meg a fáradság
