Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XXXIV is, betegen is előre halad: érzem, hogy a szeretet még nem elvakúltság, csupán a megértést segíti elő, mert maga is megértésből fakad. Mi azért vagyunk itt most mindannyian, mert értjük Apáczait. A megértéssel azt nyújtjuk szellemének, a miben 250 évvel ezelőtt, kolozsvári székfoglalója napján, része nem lehetett. Az a kolozsvári székfoglaló beszéd hat évig tartó pályafutásának második felét nyitja meg, az előbbinél szabadabb, önállóbb munkának három rövid évét. Mikor itt rektori székébe ül, teljes fényében ragyog már előtte vezéreszméje : a nemzeti közműveltség gondolata; minden járuléktól felszabadult hivatásérzete : az iskola útján való nemzeti munka vágya és harminczkét éves korára a sors is megtanította már mindenre, a mit eszméje szolgálatában, hivatásérzete követésében jó volt tudnia. Ezért az a beszéd az ő számára nem csupán a jövőre vonatkozó munkaterv. A kolozsvári kollégium egyetlen termében úgy áll hallgatói elé, mint a ki még egyszer mindent megkísért. Nem a játékos elszántságával, hanem a sikertelenül jót akaró nagy lélek neki kesere- désével, a mi bizonyára súlyosabb állapot amannál. Professornak nevezi magát s e névhez méltóan vallomást tesz: kimondja nyíltan, a mi az iskolák szükséges voltáról s akkori állapotáról meggyőződése. Az állapotok romlottak voltak, a beszéd egyenes. A hallgatók aprók és rövidlátók, hozzájok mérten a szónok sasszemü óriás. Azok az egy nap emberei, ennek lelkében a jövőért mun- kálás tudata. Hallgatói csak a személyt látták és czélzásokat kerestek, Apáczai nem vehette észre a körülte lévők érzékenykedését, mert eszmét szolgált. Ez az eszme fejlődésnek az eredménye. Vele együtt alakúi Apáczai hivatásérzete is. A ki a fejlődés útján végig nem haladt, vagy haladását meg nem figyelte, az nem érthette meg Apáczait. Nem értheti meg most sem senki, a ki csupán működésének egyik-másik adatát nézi, a nélkül, hogy ezt az adatot a fejlődés menetében igyekeznék megítélni. A fejlődés kezdete olyan Apáczaiban is, mint minden, tanúlni vágyó akkori magyarban: theologiára készül. Első czélja az alapos tudás, a mire itt Kolozsvárt Porcsalmi inti és ennek módja az encyklopaedikus ismeretgyüjtés, mit Alsted szellemében Bisterfeld köt a lelkére. A theologiai tanulmányokért megy külföldre is, de
