Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XXXV itt már bekövetkezik az egyéni alakulás. Megragadja figyelmét Descartes bölcsészeié; az önálló vizsgálódás szüksége felébred lelkében s igy az idegen viszonyok szemlélete mélyebben hat reá. Felismeri hazája és a külföld állapotában a különbségeket, ezek magyarázatát a tanultság különböző fokában látja és a mint ezt megtalálja, az észrevevést nyomon követi a javítás gondolata: „Mi haszna, ha távolról csak henyélve nézem kedves hazámnak siralmas állapotát?“1 Elfogja lelkét a cselekvés vágya, keresi a módot ennek kielégítésére és meg is találja egyik felismert hiány pótlásában : ír olyan müveket, melyekből a magyar ifjúság lehetőén mindent magyarul tanulhasson. így válik a theologusból a Magyar Encyklopaedia szerkesztője s ezzel meglazúl a kapocs, mely Apáczait a tudományos tanulmányozáshoz fűzi. Az Encyklopae- diával ugyanis előszavának bizonysága szerint nincsen semmi tudományos czélja: csak tankönyvet ír magyarok számára. Itt villan meg először későbbi irányeszméjének két alkotó eleme: a nemzeti érzés, meg a nevelés gondolata. Ezek egyesülése teszi Apáczai fejlődését egyénivé, ez működik lelkében olyan irányban, hogy mikor aztán Gyulafehérváron tanítani kezd, már kialakul hivatásérzetének egy újabb foka. A nemzeti érzés révén nemzeti fontosságúnak látja munkáját, a nevelés gondolata pedig arra ösztönzi, hogy munkája terét, azt az iskolát, feladatának betöltésére alkalmasabbá tegye. Így aztán a gyulafehérvári beköszöntőben már nem a theologus beszél, hanem a paedagogus. Teljesíti az eléje álló határozott feladatot: előadja javaslatát az iskola benső rendjének, a tanítás módjának megjavítására. Vagyis végzi ugyanazt a munkát, melyet korának paedagogusai: Ratke, Comenius láttak magok előtt. Ennyivel azonban sem a nemzeti érzésnek, sem a paedagogiai gondolatnak nem tett még eleget. Beszédében ott van már a további fejlődés csirája is. A tanítás módjáról szóló fejtegetéseit ugyanis az oktatás czél- jához kapcsolja; ez a czél nem csupán egy iskolára, hanem általában az oktatásra vonatkozik s egyszersmind a tanulás hagyományos czéljától határozottan eltér. Ez az új czél többé nem a theologia, hanem a sapientia, a bölcseség, „a tudás szempontjából értékes ismeretek összesége“. A tanítás czélja tehát egészen 1 Magyar Encyklopaedia. Előszó. 3*
