Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

3.

Üdvözlések.

Dóczi Imre.

Méltóságos főgondnok úr, mélyen tisztelt elöljáróság, mélyen tisztelt gyülekezet! Midőn az orsz. ref. tanáregyesület s az általa képviselt magyar ref. tanárság nevében kérek pár perezre szót e lélekemelő iskolai ünnepen, teszem ezt abban a tudatban, hogy e történelmi nevezetességű kollégiumi ünnep nemcsak a kolozsvári ref. kollégium, hanem általában a magyar nemzeti közoktatásügy s különösen pedig a magyar, reform, tanügy, a magyar reform, tanárság örömünnepe s tanáregyesületünk f. évi közgyűlésével is ez emlékünnep kereteit kívánta szélesebbre kiterjeszteni. Örömünnep, mert a magyar protestantizmus századokon át kifejtett energiáját, a reform, szellem alkotó erejét, jövőnknek is legerősebb biztosítékát állítja elénk. Azok a küzdelmek, melyeket a kollégium historikusa a tanintézet gazdag múltjából az imént előttünk felmutatott, csak a magyar reform, iskola negyedfélszázados küzdelmeit és szenvedéseit példázzák. Pedig a kolozsvári kollégiumnak nem is a legnagyobb rész jutott ki azokból a csapásokból, melyek odaát a Királyhágón túl a magyar protestantizmus nehéz századaiban számos iskoláinkat örökre megszüntették, sokaknak fennmaradását veszélyeztették, valamennyinek fejlődését akadályozták. Viszont azok a fényes mozzanatok, melyek a tanintézet gazdag történetében tündökölnek, az a nagy jelentőségű kulturális szolgálat, melyet ez a tanintézet évszázadokon keresztül a magyar nemzeti közműveltségnek teljesített mindmegannyi tükördarabok, melyekből a magyar reform, iskola egykori fénye, dicsősége és nemzeti jelentősége tükröződik vissza. A reform, kollégiumok, közép- és főiskolák nemzeti jelentősége a múltban még nagyobb volt, mint ma, nemcsak azért, mert a hazai protestantizmus fénykorában sokkal nagyobb számban terjesztették a műveltséget, mint a többi feleke-