Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

az egyházközségek, az egyházkerület. Ezrekre megy azoknak száma, kik a XII-—XVII1. században, időnként, a inig éltek, gabonát adományoztak a szegény tanulók ellátására, anyagot, segélyt az épületek jó karban tartására.

Az utóbbi 20 év alatt 175,328 korona értékű alapítvány birtokába jutottak iskoláink különböző intézményei; ebből 80,000 korona jövedelme csak évek múlva használható kitűzött czéljára. Az összeg nemcsak tekintélyes, hanem vigasztaló és megnyugtató arra nézve, hogy él és működik a református öntudat, melyet a tanári testület nemcsak ápol, hanem áldozatokkal is igazol. Elmúlt 45 éve, hogy lemond a vizsdálati dijakról s megteremti az özvegy- árvái alapot, mely 1906. végén 90,640.99 koronából áll és évenként 4500 korona segélyt oszt ki.

Bármily kedvezőnek látszik az adakozás, mégis csekély. A nemzet segélyét kellett kérnünk s megnyertük a 30,000 korona évi segélyt, fölemelhettük uj tantermeink épületét.

Kollégiumunk alapja szilárd. Megteremtette és fentartotta a református áldozatkészség, segíti a magyar nemzet s bár sok pótolni való hiány van közszükségeink fedezése körül, különösen benlakásunk nevelési alapjának gyarapítása tekintetében, a lefolyt 300 év után mégsem félünk. Uj századok reménye leng fölöttünk. Erős a hitünk, hogy szinmagyar, református kollégiumunk élni, virulni fog. Úgy legyen !