Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XII ságot küldött ki 1830. jan. 7-én, hogy adjon véleményt a magyar nyelvű oktatás tárgyában. A bizottság minden tantárgynak magyar nyelven való tanítását sürgette. A főkonzisztórium elfogadta a javaslatot 1833-ban s fokozatos életbeléptetéséről intézkedett. Nálunk csak 1842—3-ban terjesztették ki minden tantárgyra. A köyvélemény nagy örömmel fogadta. Az Erdélyi Híradó lelkesedéssel hirdette a magyar nyelvű tanítással elért kiváló sikert. Az uj nemzeti szellem 1849-ig tartott. Az 50-es években német iga alá került, 1861-ben fölszabadult, lassan megizmosodott, napjainkban bontogatja szárnyait s a mostani nemzedék megértheti, hogy a tanítás anyagát, szellemét, módszerét a magyar nemzet leikéből, szívéből, természetéből meríti, ahhoz is alkalmazza. Már előbb említettem, hogy iskolánk első helye a Ferencz- rendiek zárdaépületében volt, második és állandó helye e templom mellett, a jezsuiták elhagyott klastromában. Az első áll még s a műemlékek közt a magyar nemzet gondozza. A másodikat tűzvész pusztította el a földszinéről, csak 1762-ben megújított kapuja őrzi emlékét: ettől nyugatra emelkedett 1801-re a most bennlakásul használt épület; száz év múlva készült el a tantermek új épülete, amaz a reformátusok áldozatkészségének, ez a magyar nemzet segitőkezének emlékét őrzi. Intézetünknek 66 rendes tanára volt a most működőkkel együtt. Nevűket, munkásságuk értékét a kollégium története óvja meg hosszú ideig a múlandóságtól. Egyszerű munkások voltak ők; de erejükhöz képest becsülettel, hasznosan működtek, fáradoztak az iskola fenntartása, megmentése, fölvirágoztatása körül. Egyik-másik az iskola, a tudomány, a társadalmi élet terén országos hírűvé is vált. A kik elhunytak, a jól teljesített kötelesség tudatával térhettek örök nyugalomra. Hazánk és egyházunk az elmúlt 300 év alatt sokat szenvedett. Nemzeti fejedelmeink idejében szabadságharczok miatt vérzett, állandó anyagi terhek súlya alatt nyögött. Az ország s benne egyházunk szegénységgel küzdött. Iskolánk mégis fenmaradt, nőtt, gyarapodott. Fenműradását a nemgazdag fejedelmi támogatás mellett azoknak köszönhetjük, kik vallásos, hazafias lelkűk nemes sugallatát követve, alapítványaikkal, adományaikkal segítették intézetünket. Lorántfi Zsuzsánna fejedelem asszonyon kezdve részt vettek ez áldásos nagylelkűségben Erdély főúri, polgári családai,
