Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

Az igazgató megnyitó beszéde.

Mélyen tisztelt közönség! Kedves ifjúság!

Az utóbbi évek arról is nevezetesek iskolánk történetében, hogy az új század 3—4 éve alatt a tanári testület fele részében megújult. Máskor tiz év alatt történhetett ennyi; az uj század első tiz évében a testület 3/4 része újul meg.

Ma éppen úgy, mint a múlt évben, azért ünnepélyes iskolai évünk megnyitása; mert két ifjú kartársunk, rendes tanári minőségében, most lép először közibénk hivatalosan. Előre is üdvözlöm őket azokkal az ifjú tanárokkal és tanítókkal együtt, kik tényleg most lépnek először iskolánk szolgálatába, üdvözlöm Orbán Lajos és Weiszer Róbert helyettes tanárokat, Könnyű József elemi iskolai tanítót; kívánom, hogy a minő jó kedvvel és lelkesedéssel kezdték, úgy is végezzék ez évet.

Újból kezdjük a küzdelmet. Nem panasz ez. Nem is szabad panaszolnunk; mert kötelességünk küzdeni. Csak arra vonatkozik e megjegyzés, hogy legtökéletesebbnek ismert köznevelési intézményünk is fogyatékos. Ezeknek keretében kell működnünk s ez intézmények annyit érnek, a mennyi értéket a benne működő tanítók adni tudnak nekik. A ki ezt nem igy tudja, álmadozhatik intézményekről, rendszerekről; várhat ezektől sikert; de hiában várja.

Intézményekbe, rendszerekbe az egyéni buzgóság, lelkesedés és szeretet vihet életet elevenséget. Ez pedig küzdelem és fáradság nélkül nem eshetik meg.

Újból kezdjük tehát a küzdelmet azzal az elhatározással, hogy újból kisérletet teszünk megtanítni növendé-