Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
13 — „ .... Pudor et Iustiüae soror, Incorrupta Fides, nudaque Veritas Quando ullum inveniet parem?!“ * * * Hálát rebeg tehát ajkam az isteni Gondviseléshez, hogy engem a mai nap gyönyörűségével megajándékozott ; meghatott szívvel mondok hálás köszönetét a mél- tóságos Elöljáróságnak és főtiszteletű Egyházkerületnek a kitüntető bizalomért, hálás köszönetét a kedves kartársaknak, a kik munkatársukul fogadják a volt tanítványt s alkalmat nyújtanak, hogy Istentől nyert csekély erőmmel és tehetségemmel részt vehessek abban a szép, nagy és nemes hivatásban, melynek czélja hitben erős, jellemben szilárd, észben, szívben, lélekben egyaránt nemes nemzedékeket nevelni református anyaszentegyházunknak és magyar hazánknak. * * * És most. hódolva collegiumunk régi szokásának, áttérek székfoglaló értekezésemre, melyben megkísérlem rövid, vázlatos párhuzamot vonni az ókori görög és latin irodalom 2 rokontárgyú alkotása, Homeros és Vergilius alvilága között. A régi görögök meg nem állapodott műveltségének fokozatos fejlődése természetszerűen vonta maga után a vallási ismeret és képzettség fejlődését is. E fejlődési pro- cessusban nagy és fontos szerepet tulajdoníthatunk költőiknek, de talán legnagyobbat a költők fejedelmének, Homeros-nak, a ki 2 örökbecsű eposzában a görög istenségeket — kivetkőztetve azelőtti pusztán természeti erő mivoltukból — már mint világos és tökéletes személyiségeket állítja elénk, úgy, a mint azok korának és népének öntudatában megfogamzottak. Az ő mondákban és néphitben gazdag, naiv kora volt megteremtője azoknak az
