Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
Homeros és Vergilius alvilága. — Tanári székfoglaló; irta iir. Kálmán János, a kolozsvári ev. ref. collegium tanára. — Méltóságos Elöljáróság ! Kedves Kartársaim! Mélyen Tisztelt Közönség! Kedves Ifjúság! Szivemben az öröm és hála megható érzelmeivel állok itten ez ünnepélyes órában, életemnek e verőtényes napján. — Szivem, lelkem emlékezésre ösztönöz. És én emlékezem. — Ezelőtt 12 esztendővel, elhagyva a szülői ház csendes, meleg tűzhelyét, mint szegény tanuló ifjú, ingadozó lábbal, de meglehetősen elszánt akarattal, reményteljes szívvel, Istenbe vetett erős bizoda- Iommal s lelkemben a tanulni vágyás nemes hevével léptem be a múzsáknak e megszentelt hajlékába, Alma Materünk százados falai közé, hol édes, gyámolító, második otthonra találtam 10 hosszú esztendőn keresztül. — És fájdalmas volt a megválás és búcsú érzete, midőn 2 esztendővel ezelőtt a sors csapkodó hulláma más irányba terelte életem sajkáját. Új viszonyok, új kartársak között, új intézetnek szegődtem munkásáéi s bár bőven volt részem kartársaim és tanítványaim szeretetében és ragaszkodásában, szivem, lelkem visszavágyott ez ősi fészekbe; s ime most — 12 esztendő után — ismét megnyílt előttem Alma Materünk temploma, hogy mint collegiumunk megválasztott rendes tanára álljak meg e tisztes és előkelő helyen, honnan már századok nagy elméi, hazánk és
