Református Kollégium, Kolozsvár, 1903

Korunkban alig tudjuk elképzelni, mily állapotok voltak hatvan-hetven évvel ezelőtt, mily keserűség fojtogatta legjobbjaink szívét, midőn a jobbágyok sorsán nem javítha- tak törvényhozás útján. 1833-ban már nemcsak egyesek, hanem a vármegyék is foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a jobbágyoknak jogot adjanak birtokvásárlásra. Az úrbéri kötések tárgyalásakor Deák Ferencz követi utasítása, szive sugallata alapján mondta: „nincs a nemzeti művelődés lehető virágzásának emésztőbb férge, mint belső elrendezésünknek azon része, mely szerint nálunk nemtelen ember semmi fekvő birtokot, mint valóságos állandó és bizonyos tulajdont, nem bírhat.“ A polgári társaságban sok természeti jog csorbát szenved, mert az állam czéliai korlátozást kívánnak; de hogy valamely országban Jt)0 ezer ember minden jogot bírjon, 8 milliónak pedig, mely a hazát szintén vérével s életével védi, még csak birha- tási joga se legyen: ezt az államnak igazságos czéljai szükségessé nem teszik . . . Spártának helotái, Rómának mancipiumai rabszolgák valának; tőlük az igazságtalan erőszak elvette még a személyes szabadságot is; de ha őket uraik szabadon bocsátották s ekkor valamely birtokot kaptak vagy szereztek, valóságos tulajdonosai valának szerzeményeiknek s abban őket törvénysértés nélkül senki sem háborgathatta. A magyar jobbágyot ellenben földesurának kegyelme sem emelheti vissza természeti jogaiba, mert a fekvő nemzeti birtoktól akármely nemes ember megfoszthatja, pedig azt vitatjuk s én is azt vitatom, hogy a magyar jobbágy nem rabszolga. Aztán nincs világos törvényünk, mely a jobbágy jogát a birtokszerzésre tiltaná, a mi van, idegenekről szól. Régen a magyar nemesség egyedül maga teljesítette mindazt, a mit teljesíteni legszebb, legszentebb kötelessége egy nemzetnek: a haza védelmét. Most vájjon kinek folyik legtöbb vére Magyarország védelméért? Kinek vállain fekszik a közterhek legsúlyosabb része. Bizonyosan azon 8 milliónak, ki még fekvő tulajdont sem bírhatván, csak lakosa inkább a hazának, mint polgárja . . . Legfontosabb ellenvetés lenne talán az, hogy